Szász István (mezőgazdász, 1899–1973)
![]() Szász István, szövérdi (Segesvár, 1899. június 24. – Kolozsvár, 1973. február 16.) erdélyi magyar okleveles gazdamérnök, mezőgazdasági szakíró, Szász István (1865-1934) fia, Szász István Tas apja, Hort Ida férje. Életútja, munkásságaA kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1917-ben, és önkéntesnek jelentkezett az olasz frontra. A Piave menti harcokban a Monte Rosa-i aknavetőállásokban szerzett hadi érdemeket, majd a háború után a Mezőgazdasági Akadémián kezdte felsőfokú tanulmányait, amelyeket Debrecenben folytatott, ott szerzett 1921-ben okleveles gazdamérnök címet. Diplomáját a temesvári műszaki egyetemen 1936-ban honosították, doktori fokozatot 1945-ben a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett. 1923-ban a glasgow-i Central Agency Ltd. kolozsvári fiókjánál helyezkedett el, 1930-ban képviselő, majd a Romanofir Rt.-nél felügyelő volt. 1940-től az EMGE-nél osztályvezetői beosztásban végzett jelentős munkát; később az Egyesület igazgatója, majd ügyvezető alelnöke lett. 1935-ben az ő házukban alapították és szerkesztették a Hitelt, s a folyóirat néhány szakcikkét is közölte. A vásárhelyi találkozó előkészítése részben szintén az ő otthonukban történt. A bécsi döntés után részt vett annak a memorandumnak a megfogalmazásában, amelyet a Hitel-csoport Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett, s amelyben a visszatért erdélyi magyarság elvárásait fogalmazták meg. 1944 nyarán egyik tagja annak az ötös csoportnak, amely a Gestapo megérkezése előtt kiszabadította a kolozsvári börtönben fogva tartott baloldaliakat. Részt vett az 1944. szeptemberi memorandumnak a kidolgozásában is, amely Horthy Miklós kormányzónál Magyarországnak a háborúból való kilépését sürgette. 1945–49 között a Bolyai Tudományegyetemen a mezőgazdasági közgazdaságtan előadója, tantárgyának megszüntetése után a Mezőgazdasági Főiskola adjunktusa, majd 1956-ig a mezőgazdasági minisztérium keretében működő ISPOTA-nál tervező és talajkutató mérnök. Kényszernyugdíjazása után raktári munkás. Szakírói munkásságaElső publikációja az Erdélyi Gazdában jelent meg (a lapnak 1940–45 között főmunkatársa is volt), ismeretterjesztő és szakcikkeket közölt továbbá az Ellenzékben, Magyar Népben, Mezőgazdasági Szemlében, Falvak Népében, Korunkban. A Mezőgazdasági Szemlének 1943–44-ben főszerkesztője is volt, itt jelent meg 1943-ban Az erdélyi és keleti területek mezőgazdaság-politikai kérdései az átmeneti gazdálkodás tükrében c. tanulmánya. Kötetekben megjelent munkái
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia