A Suo-ven csie-ce(Shuowen jiezi) (magyarul: Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata) az első kínai írásjegyszótár, amelyet i. sz. 100-ban állította össze Hszü Sen(Xu Shen) 許慎 / 许慎. A mű 540 fogalomkulcs (pu-sou(bushou) 部首) alá rendezve, összesen 9353 írásjegy etimológiáját, összetevőit és jelentését tárgyalja. A korai kínai írás tanulmányozásának páratlan forrása.
Hszü Shen(Xu Shen) (kb. 58–kb. 147) ugyan i. sz. 100-ra elkészült művével, azonban a kedvezőtlen politikai helyzet miatt csak fia, Hszü Csung(Xu Chong) 許沖 / 许冲 mutatta be és nyújtotta át az uralkodónak 121-ben. A szótár jelentősége, hogy az írásjegyeket elemeikre bontja, sok esetben pedig a szavak etimológiáját is megadja. A szótár 9353 írásjegyet tartalmaz. A Suo-ven csie-ce(Shuowen jiezi)t megelőző szótárakban, mint az Er ja(Er ya)ban 《爾雅》 / 《尔雅》 és a Fang-jen(Fangyan)ben 《方言》 a keresés igen nehézkes volt, így az osztályozóelemek használata nagy előrelépést jelentett, az új módszer a keresést gyorssá és hatékonnyá tette.
Tartalma
A Suo-ven csie-ce(Shuowen jiezi)ben a meghatározandó írásjegyek kis pecsétírással íródtak, amely a Csin(Qin) állam, majd a Csin(Qin)-dinasztia hivatalos írása volt.
Hszü Sen(Xu Shen) nyelvészeti munkásságának egyik legnagyobb érdeme az írásjegyek hatféle szerkezeti típusának (liu-su(liushu) 六書 / 六书) megállapítása és definiálása:
cse si(zhi shi) 指事 „dolgokra mutató” egy írásjegy, ha direkten ábrázol fogalmakat, például sang(shang) 上 „fent”, hszia(xia) 下 „lent”;
hsziang hszing(xiang xing) 象形 „formát utánzó” a piktogramból származó írásjegy, pl. a zsi(ri) 日 „nap”, jüe(yue) 月 „hold”;
hszing seng(xing sheng) 形聲 „forma és hangzás” írásjegy két egyszerűbb írásjegy összetétele, az egyik a hangzást jelöli, a másik a jelentésre utal, pl. a csiang(jiang) 江 „folyó” és a ho(he) 河 „folyó” írásjegyekben mindkét esetben a víz piktogramjából származó bal oldali rész kombinálódik a másik féllel, melynek nincs köze a jelentéshez, de egy, az új írásjegy kiejtéséhez közel álló szót képvisel;
huj ji(hui yi) 會意 „összetett jelentésű” pl. a „száj” + „madár” összevonásával alkotott ming 鳴 „sírni; csiripelni” írásjegy;
csuan csu(zhuan zhu) 轉注 „átvitt jelölésű” az azonos jelentésű, eltérő hangzású, de formailag hasonló írásjegyek, pl. lao 老 „öreg” és kao 考 „öreg”;
csia-csie(jiajie) 假借 „kölcsönzött” azon írásjegy, melynél egy hasonló vagy ugyanolyan hangzású írásjegyet használunk egy másik helyett, pl. an 安 „béke” az an „hol?”, „hogyan?” kérdőszó helyett.
Hszü Shen(Xu Shen) másik elévülhetetlen érdeme, hogy a kínai írásjegyek keresésére megalkotta a radikálisok, vagy írásjegygyökök rendszerét. Művében ő még 540 ilyen, saját maga által pu-sou(bushou)nak 部首, vagyis „rész-fejnek” nevezett fogalomkulcsot különböztetett meg, amelyek idővel ugyan drasztikusan csökkentek, de a rendszer alapjait Hszü Shen(Xu Shen) dolgozta ki.
↑Boltz 1993: William G. Boltz. Shuo wen chieh tzu. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 429–442. ISBN 1-55729-043-1
.svg)
