Sugár Károly
Sugár Károly; Storbek Károly Ferenc (Budapest, 1882. november 2. – Budapest, 1936. július 30.)[2] magyar színész, tanár. ÉletútjaStorbek Károly és Hoffer Anna fia. Középiskoláit Temesvárott végezte. Námesztón lépett a színipályára 1901-ben, Fekete Bélánál, vándorszínész volt. Azonban a művészi vágytól vezéreltetve, tehetségét tovább kívánta képezni és ezért beiratkozott a színészakadémiára, ahol már kezdetben is magára vonta tanárai figyelmét. 1909-ben diplomázott. A színiakadémián és vándorlása idején is Konkoly Károly néven szerepelt. Tóth Imre szerződtette a Nemzeti Színházhoz. 1913. október 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a nála kilenc évvel fiatalabb Pichlmayer Teréziát,[3] 1919-ben elváltak.[4] Közben kitört az első világháború, be kellett vonulnia a 32-esekhez. Harcolt a hazáért orosz fronton és mint szibériai fogoly Taskend mellett ólombányában kellett dolgoznia. Később Ambrus Zoltán a Nemzeti Színházhoz szerződtette, ahol első szerepe Lengyel Menyhért Sancho Panza királysága című vígjátékában Don Quijote volt. 1922 őszén a Renaissance Színház szerződtette, de onnan nemsokára ismét visszatért a Nemzeti Színházhoz, ahol mint jellemszínész általános megbecsülésnek örvendett. Egészen haláláig játszott az intézményben. Szerepelt még a Városi és a Király Színházban is. Pálmay Ilka színésziskolájában oktatott drámai gyakorlatot, dramaturgiát és irodalomtörténetet. Fontosabb színházi szerepei
Filmszerepei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia