Stiller Bertalan
Stiller Bertalan (Miskolc, 1837. június 23. – Budapest, 1922. január 3.)[3] magyar belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja. ÉleteStiller Dávid és Friedmann Rebeka fia. A pesti és a bécsi egyetemeken folytatta tanulmányait. 1863-ban orvosdoktorrá, majd 1864-ben sebészdoktorrá és szülészmesterré avatták. 1874-től a budapesti izraelita kórház főorvosaként, majd 1890-től igazgatójaként dolgozott. 1875-től magántanár a hasbetegségek kór- és gyógytanából. 1886-ban rendkívüli tanári, majd 1906-ban udvari tanácsosi kinevezést kapott. Elsők között mutatott rá a gyomor funkcionális betegségeire. Megállapította különböző betegségek összefüggéseit az általa leírt aszténiás alkattal, és így a konstitúciós patológia úttörőjének tekinthető, aki ugyanakkor a környezet alkatformáló hatását elismerte. Értekezései megjelentek hazai és külföldi szakfolyóiratokban is. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.[4] MagánéleteHázastársa Singer Ernesztina (1844–1920)[5] volt, akivel 1867. augusztus 18-án Pesten kötött házasságot.[6] Főbb művei
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia