|
Sivatagi fülespacsirta
A sivatagi fülespacsirta (Eremophila bilopha) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.[1][2] RendszerezéseA fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1823-ban, az Alauda nembe Alauda bilopha néven.[3] ElőfordulásaÉszak-Afrikában, Izraelben, Jordániában, Szaúd-Arábia északi részén és Irak nyugati részén költ. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi sivatagok, gyepek és cserjések. A faj nem folytat költöző életmódot, de egyes populációi télen délebbre vonulnak.[4] MegjelenéseTesthossza 15 centiméter, testtömege 38-39 gramm.[5] Más pacsirtafajoktól eltérően, jellegzetes megjelenésű, földön élő madár, hasonlít nemének másik, nagyobb fajára, a havasi fülespacsirtára. Tollazata a hátán többnyire vöröses barnásszürke, teste alsó felén halványabb, arca jellegzetes, fekete-fehér mintázatú. A hímek fején nyáron „fülek” láthatók, melyeknek a faj nevét köszönheti. A fiatal egyedek felül vöröses színűek, testük alsó része halvány. A kifejlett sivatagi fülespacsirta élénkebb vöröses színében, valamint a sárga arcmintázat hiányában különbözik a havasi fülespacsirtától. Hangja hasonló, de kevésbé fémes csengésű.
ÉletmódjaTáplálékát magvak alkotják, melyeket a tenyészidőszakban rovarokkal egészít ki. SzaporodásaA talajon fészkel, fészekalja 2-4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzeteAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Jegyzetek
Források
További információk |
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
