Simonyi Antal
Simonyi Antal (Kecskemét, 1821. június 3.[4] – Budapest, 1892. január 3.[5]) magyar festő, fényképész. ÉletpályájaSzülei: Simonyi János (1784–1853) országgyűlési képviselő[6] és Sántha Anna (1794-1865)[7] voltak. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten járta ki. Pesten mérnöki tanfolyamot végzett (1841). Ezzel párhuzamosan német, olasz és francia nyelvet tanult. 1841–1843 között a Bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. 1843-ban Velencébe, majd Firenzébe és Rómába (1843–1845) utazott. Párizsban (1846–1847) tanulta a fényképezést. Nem vett részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, de 1851-ben letartóztatták és a pesti Újépületben raboskodott. A börtönben a foglyokat festette le. 1855-ben párizsi világkiállításon pillanatfelvételi találmányát aranyéremmel díjazták. Hazátérve (1856) műtermet nyitott; Pest legjobb fényképésze volt tíz éven át. Ezután a statisztikai hivatal tisztviselőjeként dolgozott. 1872-ben a kecskeméti iparműkiállításon aranyéremmel díjazták képeit. 1873-ban részt vett a bécsi világkiállításon is. 1883-ban az országos válság őt is elérte, és csődbe ment. Erőssége a portréi (Arany János, Madách Imre stb.) voltak. Elkészítette az 1861. évi országgyűlés tagjait bemutató albumot. A Fiumei Úti Sírkertben lett eltemetve.[5] Sírhelye jeltelen, vagy felszámolták. MűveiFestményei![]()
![]() Fotói
GalériaJegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia