Simane prefektúra
Simane prefektúra (島根県; Hepburn: Shimane-ken ) Japán egyik prefektúrája, mely a Honsú főszigeten, Csúgoku régióban található.[2] Fővárosa Macue.[3] Simane a második leggyérebben lakott prefektúra, a keleti szomszédja, Tottori után. A prefektúra kelet–nyugati irányban nagyobb kiterjedésű, délen a Csúgoku hegységgel, északon a Japán-tengerrel néz szembe. A prefektúra három része az Izumo-régió keleten, Ivami-régió nyugaton és az Oki-régió, mely egy kisebb szigetcsoport az északi parttól nem messze. A legtöbb város a Japán-tenger partján fekszik. Az Izumo-taisa Izumo városában az egyik legrégebbi sintó szentély. Az Oki szigetek is része a Simane prefektúrának, amely azt állítja, hogy a fennhatósága alá tartozik, a jelenleg Dél-Korea által ellenőrzött sziget a Liancourt-sziklák (koreai: Tokto (獨島), japán: Takesima (竹島)). TörténelemKorai történelemSimane történelme a japán mitológiával kezdődik. Úgy hitték, hogy Ókuninusi sintó isten Izumo városában élt. Tiszteletére emelték a településen az Izumo-szentélyt.[4] Abban az időben, a jelenlegi Simane prefektúra három részre volt osztva: Ivami, Izumo és Oki.[5] Ez a felosztás a hanrendszer 1871-es elörlésésig tartott. A Nara-korban Kakinomoto no Hitomaro lett kinevezve királyi kormányzónak.[6] Később a Kamakura-korban Kamakura-bakufu száműzetésbe küldte Gotóba és Godaigo császárt Oki szigetére. Godaigo később megszökött a száműzetésből és támogatókat gyűjtött a sógunátus ellen - amely sikerrel járt.[7] KözépkorA Muromacsi-kor alatt Izumo és Oki területeket a Kjógoku-család kormányozta. Azonban az Ónin-háború után az Amago-család megerősítette hatalmát a Gasszantoda kastély környékén, a Maszuda-család pedig uralma alá hajtotta az Ivami tartományt. A Ivami Ginzan ezüstbánya az Amago és Maszuda klán területe között található, emiatt számos összecsapás zajlott le. Azonban 1566-ban Mori Motonari meghódította Izumót, Ivamit és Okit is.[7] A harmincéves Mori uralom után, 1600-ban Horio Yoshiharu belépett Izumo és Oki területére, mely a szekigaharai csatát eredményezte, melyet Mori elveszített. A változást követően Horio úgy döntött, hogy ahelyett, hogy Gasszantoda várába költözne, felépítteti a Macuei várkastélyt, mely Horio halála után nem sokkal el is készült. Később 1638-ban Tokugava Iejaszu unokája, Macudaira Naomasza lett az uralkodó, mivel a Horio klánnak nem volt örököse, így Tokugava családja uralkodott a hanrendszer eltörléséig. Az Ivami terület három régióból állt: bányászati kerület, a sógunátus közvetlen felügyelete alatt, a Hamada klán régió, valamint a Cuvano klán régióban. Az Ivami Ginzan ezüstbánya most egy az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított terület, mely az ország egyik legnagyobb ezüstbányája volt a 17. század elején. A Hamada klán a sógunátus oldalán állt a Meidzsi-restauráció alatt. A Cuvano klán annak ellenére, hogy a Macudaira hatalma alatt állt a császár oldalán foglalt helyet a restaurációban.[8] Modern kor1871-ben a hanrendszer megszüntetése a régi Simane és Hamada tartományok területén folyt, mely a jelenlegi Simane prefektúra. Később abban az évben Oki beolvadt Tottoriba. 1876-ban Hamada prefektúra egyesült Simane prefektúrával. Azonban öt évvel később, 1881-ben a Tottori prefektúra jelenlegi területei leváltak, ezzel létrehozva a mai határokat.[8] FöldrajzSimane Prefektúra a Csúgoku régióban helyezkedik el a Japán-tenger felőli oldalon. A terület hegyvidékes jellege miatt a rizstermesztés leginkább csak az Izumo-síkságon lehetséges.[9] Egy másik jelentős geomorfológiai képződmény a Simane-félsziget. A félsziget a Japán-tengert szeli át Izumótól Szakaiminatóig, mely már a Tottori prefektúra része. Továbbá a félsziget kettő tengervizes tavat hozott létre: Sindzsi-tó és Nakaumi-tó. A Daikon-sziget a Nakaumi-tavon található. A fő sziget - Honsútól különálló Oki sziget is a Simane prefektúrába tartozik. A sziget maga a Daiszen–Oki Nemzeti Park.[9] Valamint Simane harcol a fennhatóság jogáért Dél-Koreával a Liancourt-sziklákért.[10] 2012. április 1-jén a prefektúra területének 6%-a fel lett véve Japán nemzeti parkjai közé, nevezetesen a Daiszen–Oki Nemzeti Park; a Hiba–Dógo–Taisaku, Nisi–Csúgoku Szancsi valamint tizenegy tartományi természeti park.[11] A legtöbb nagyobb város a tengerparton vagy folyó mellett található.[9] városokNyolc város található Simane prefektúrában, a legnagyobb Macue, annak székhelye, a legkisebb pedig Gócu. Maszuda, Unnan, Jaszugi és Gócu városoknak volt egy kis népességnövekedése a 2000-es évek elején, amikor újabb területeket kapcsoltak hozzájuk.[12] Falvak és városokA városi lakosság aránya jelentősen megnőtt az utóbbi időkben, mivel sok falut teljes egészében egy közeli városhoz csatoltak. Ez a tartomány lakosságának kétharmadát érinti.[12] Egyesülések
ÉghajlatA prefektúra szubtrópusi éghajlatú. A tél felhős kevés hóval, a nyár párás. Az évi középhőmérséklet 14,6 C°. Az eső közel mindennapos, de a kifejezetten esős évszak júniustól július közepéig tart. A legmagasabb havi középhőmérsékletet augusztusban mérték, ez 26,3 C°. Az átlagos éves csapadékmennyiség 1799 milliméter, magasabb, mint Tokióban (1467 mm) és Obihiróban (920 mm).[12] Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia