Simén Dániel
Simén Dániel (Korond, 1903. február 13. – Kolozsvár, 1969. február 25.) erdélyi magyar unitárius lelkész, egyházi író. Életútja, munkásságaKözépiskolai tanulmányait a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban végezte; a Magyar Unitárius Egyház Teológiai Akadémiáján 1928-ban szerzett lelkészi diplomát. Kinevezték ugyan korondi segédlelkésznek, de az év szeptember végétől Berkeleyben (Kalifornia) a Pacific School for the Ministry lelkészképző intézetben folytathatta tanulmányait, ahol 1931-ben Master of Theology fokozatot szerzett. Ezt követően 1931–33 között Chicagóban a Meadville Lombard Teológiai Intézetben tanult. Hazatérése után 1934-ben Fogarason lett segédlelkész, majd 1936-tól Lupényban rendes lelkész; 1940-től Kolozsvárt az unitárius teológia tanára: a gyakorlati teológia előadója; 1942-ben a Ferenc József Tudományegyetemen tanári vizsgát is tett, 1945-ben neveléstudományból és lélektanból doktorált. 1947-ben az Unitárius Egyház főjegyzőjévé választották, 1959-ig volt tanár és egyházi főjegyző, ekkor Erdő János és Lőrinczi Mihály tanártársaival együtt koholt vádak alapján hét év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult, utána Aranyosgyéresen volt lelkész haláláig. Cikkeit, tanulmányait a Keresztény Magvető, Kévekötés, Unitárius Naptár, Unitárius Szószék közölte. Fordításában jelent meg Simons Minot Egy modern Istenhit c. műve (Kolozsvár, 1937). Kötetei
ForrásokRomániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3 További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia