Silberstein Adolf

Silberstein Adolf
Született	1845. július 1.[1][2][3] Pest[4][1][2][3]
Elhunyt	1899. január 12. (53 évesen)[1][2][3] Pest[1][2][3]
Álneve	Adolf Ötvös Adolf Silberstein Ötvös
Állampolgársága	osztrák[2][3] Ciszlajtánia[2][3]
Házastársa	Wolf Anna
Gyermekei	Eötvös Leó
Foglalkozása	író újságíró színműíró zenekritikus fordító
Iskolái	Piarista Gimnázium Eötvös Loránd Tudományegyetem (filozófia, orvostudomány) Frigyes Vilmos Egyetem (összehasonlító nyelvészet) Heidelbergi Egyetem (történettudomány, általános közgazdaságtan, jogtudomány) Lipcsei Egyetem (1861–1862, filozófia, orvostudomány)
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (2-2-1)
A Wikimédia Commons tartalmaz Silberstein Adolf témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Silberstein Adolf sírja a Kozma utcai izraelita temetőben (2-2-1)

Silberstein Adolf, Ötvös Adolf (Pest, 1845. július 1.[5] – Budapest, Terézváros, 1899. január 12.)[6] újságíró, kritikus, esztéta; a Petőfi Társaság tagja.

Pályája

Silberstein Lipót és Weisz Lujza fia. Középiskolai tanulmányait a piaristák pesti gimnáziumában végezte. Itt szövődött barátsága Hevesi Lajossal, Toldy Istvánnal, Károlyi Gábor és Károlyi Tibor grófokkal. 1861-ben beiratkozott bölcsészhallgatónak a lipcsei egyetemre, itt tanulmányozta többek között a nagy német filozófusok: Kant, Fichte és Hegel munkáit is. A berlini egyetemen szanszkritot, összehasonlító nyelvészetet tanult, majd Heidelbergben folytatta történelmi, nemzetgazdasági, jogi és államtudományi tanulmányait. Huszonegy éves korában kapta meg Lipcsében a bölcsészdoktori diplomát.

Ezután újságíró lett. A lipcsei Tageblatt, a Deutsche Allgemeine Zeitung és más ottani lapok közölték cikkeit, majd a Fremdenblatt szerkesztője volt. Korábban az antik versmérték hű utánzásával magyarra fordította Plautus Captivi-ját. A Kisfaludy Társaság hajlandónak mutatkozott a fordítás kiadására, de a nyelvezet népiesebbé tételét kívánta. Általános elismerésben részesült Rudolf Gottschallról írt esztétikai munkája. A Dramaturgische Blätter című hetilapban, melyet harmadmagával szerkesztett, fölkeltette a német közönség érdeklődését a magyar művészet iránt.

1866-ban meghalt apja. Négy évvel később hazatért és Temesváron egy évig (1870. augusztus 16-ától 1871 májusáig) szerkesztette a Temesvarer Zeitungot. 1871-ben pesti német lapok munkatársa lett. Tárcákat írt a Pester Lloyd részére, vezércikkeket a régi Pester Journalnak és szerkesztője volt két illusztrált lapnak. Később a Pester Lloydnál betöltött állását fölcserélte Waldstein Ungarischer Lloydjával. 1874-ben kiadója és szerkesztője lett a Pester Journalnak, melyet hat évi munka után hagyott el. 1880-tól ismét a Pester Lloyd szerkesztőségében dolgozott, itt a műbírálatok többségét maga írta. Érdemeket szerzett Jókai, Mikszáth, Bartók Lajos és mások műveinek németre fordításával.

Nagy műveltségű esztéta és filozófus volt. Jól írt magyarul is, de a megélhetés kényszere német nyelvű íróvá tette. Cikkei, színikritikái, tanulmányai számos magyar és német nyelvű lapban jelentek meg.

Munkái

• Die Katharsis des Aristoteles. (Lipcse, 1867)
• Rede zur Feier der 25 jähr. dichterischen Wirksamkeit von Rudolf Gottschall gehalten, Lipcse, 1867
• Rudolf Gottschall... Lipcse, 1868
• Philosophische Briefe an eine Frau. Budapest, 1873 (magyarul: Bölcsészeti levelek egy barátnőmhöz; Budapest, 1873; fordította Simonyi Zsigmond)
• Dichtkunst des Aristoteles. Versuch eines Systems. (Budapest, 1876)
• Strategie der Liebe. Studien. Lipcse, 1880 (2. kiadás. Berlin, 1884)
• Bibel der Natur. Lipcse, 1880(Négy kiadást ért meg. Angol fordításban is megjelent; Oroszországból kitiltották.)
• Egy pesti Don Juan. Regény. Budapest, 1885 (Ötvös Adolf névvel)
• Christ before Pilate. by M: de Munkácsy / Opinions of the English press and of the American correspondents; tan. E. von Bukovics, A. Guéneau de Mussy, Adolf Silberstein; Sedelmeyer, Paris, 1886
• Karpathenlieder. Von Ludwig v. Bartók. Dem Magyarischen nachgedichtet. Budapest, 1886
• Anna von Bartfeld. Historisches Schauspiel von Ludwig v. Bartók. Aus dem Ungarischen übertragen. Budapest, 1889
• Dramaturgiai dolgozatok
  • I. kötet. Társadalmi arcképek. Magyar esztétika. Szerelem és vallásosság. Budapest, 1894
  • II. kötet. Aristoteles: A költészetről (Fordította és a magyarázatokat írta.) A természet bibliája. Budapest, 1895
• Im Strome der Zeit. Budapest, 1894–1895. Négy kötet. (Publicisztikai, filozófiai, képzőművészeti, színházi és irodalmi tanulmányok gyűjteménye.)
  • I. Unglaube. Christenthum. Juden und Judenchristen. Buddhismus. Liebesgeschichten
  • II. Premiéren der Nationaltheaters. (Ungarische Dramas). Sarah Bernhardt. Eleonore Duse. 1894
  • III. Theater-Jubiläen (Ungarisches nationaltheater. Théâtre français.) Der Roman des Gegenwart. Ungarns junge Garde
  • IV. Bildende Künste. Budapester „Salon” 1890–1894. Philosophie für's Haus. 1895

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. november 22.)
2. Osztrák életrajzi lexikon 1815–1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2024. november 22.)
3. Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2024. november 22.)
4. PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
5. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 167/1845. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 20.)
6. Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 89/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 20.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet: Visszapillantás / A magyarországi német, tót, szerb és román irodalom a XIX. század utolsó harmadában c. alfejezet (Arcanum Kiadó)
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 788. o.  Online elérés