|
Seprű  A seprű vagy söprű elterjedt háztartási takarítóeszköz. Általános formája egy cirokból, esetleg gallyakból, műanyag sörtékből, tollakból álló köteg, melyet gyakran egy hosszú nyél végére erősítenek. Segítségével összegyűjtik a port, szemetet; jellemzően szemétlapáttal együtt használják. Különböző takarítómunkákhoz más-más seprű az ideális: például az udvar vagy agyagpadló felseprésére a gallyseprű, bútorok, falak portalanítására a tollseprű. TörténeteValószínűleg a legelső takarítóeszköz, amit az ember feltalált.[1] Már az ókorban is ismert volt, és Izajás könyvében is említik („elsöpröm pusztító seprűvel”).[2] A seprűket sokáig otthon készítették, a seprűkötő mesterség csak a 18. században jelent meg. A 19. században a seprűcirok elterjedésével a gallyseprűket felváltotta a cirokseprű. Ugyanekkor jelentek meg a seprűkötő gépek, és a „lapos” formájú seprűk a korábbi hengeresek helyett. A műanyag sörtés seprűk az 1950-es évek után terjedtek el.[1][3] Magyarországon régen leggyakrabban nyírfa- vagy kökényvesszőkből kötötték a seprűt. Ezeket a 19. században kiszorította a cirok, bár egyes helyeken a nyírfaseprű még sokáig használatban volt. A 19. század végén már több seprűkötő manufaktúra működött.[4] Népi hiedelmek, hagyományokA magyar népi hagyományban sokféle babonát kapcsolnak a seprűhöz – ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a nyírfának, a leggyakrabban használt anyagnak mágikus erőt tulajdonítottak. A seprű távol tartotta az ártó, rontást hozó lényeket, ezért például az ajtóba támasztották, átcsurgatták rajta a vetőmagot, megcsapkodták vele a „megrontott” állatokat. Vihar elhárítására seprűt dobtak ki az udvarra.[5] A seprűt gyakran boszorkányokhoz társítják. Varázserejű seprűn lovagoló, repülő boszorkányokat legelőször 1453-ban említenek.[1] Ennek a hiedelemnek az a valószínű eredete, hogy a középkorban a kábítószerélvezők hallucinogén főzetekkel bekent rudakat dörzsöltek a nyálkahártyájukhoz.[6][7] A boszorkányseprű számos mesében, gyermekirodalmi műben megtalálható. Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
