Selyemfenyő

Selyemfenyő
Cirbolyafenyő (Pinus cembra)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus) L. Alnemzetség: Strobus
Fajcsoportok
szövegben
Elterjedés

Törpe cirbolya (Pinus pumila) porzós virágzata

Simafenyő (Pinus strobus) toboza

Mexikói diófenyő (Pinus cembroides) tobozai és magvai

Selyemfenyőnek a köznyelvben a fenyőfélék (Pinaceae) tűnyalábos fenyő (Pinus) nemzetségének Strobus alnemzetségét nevezzük.

Rendszertani felosztása a hibrid fajok nélkül

Az alnemzetséget fajcsoportokra és tovább fajsorokra bontják.

Ducampopinus fajcsoport

• Krempfianae fajsor:
  • Pinus krempfii,

Gerardia fajcsoport

• Gerardianae fajsor:
  • tarkakérgű fenyő (Pinus bungeana),
  • Pinus gerardiana,

• Squamatae fajsor:
  • jünnani platánkérgű fenyő (Pinus squamata),

Nelsonia fajcsoport

• Nelsonianae fajsor:
  • Pinus nelsonii,

Parrya fajcsoport

• Balfourianae fajsor:
  • bozontos fenyő (szálkásfenyő, gyantástűjű szálkásfenyő, Pinus aristata),
  • rókafarkfenyő (Pinus balfouriana),
  • simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva),*

• Cembroides fajsor (cirbolyák):
  • mexikói diófenyő (Pinus cembroides),
  • Pinus culminicola,
  • Pinus discolor,
  • mexikói diófenyő (Pinus edulis),
  • Pinus johannis
  • egylevelű fenyő (Pinus monophylla),
  • Pinus orizabensis,
  • négylevelű fenyő (Pinus quadrifolia),
  • Pinus remota,

• Rzedowskianae fajsor:
  • Pinus maximartinezii,
  • Pinus pinceana,
  • Pinus rzedowskii,

Quinquefoliae fajcsoport

• Strobus fajsor:
  • fehértörzsű fenyő (Pinus albicaulis),
  • Pinus amamiana,
  • kínai selyemfenyő (Armand-fenyő, Dávid-fenyő, Pinus armandii),
  • mexikói fehérfenyő (mexikói simafenyő, Pinus ayacahuite),
  • Pinus bhutanica,
  • cirbolyafenyő (havasi fenyő, Pinus cembra),
  • Pinus cernua,
  • Pinus chiapensis,
  • Pinus dabeshanensis,
  • Pinus dalatensis,
  • Pinus eremitana,
  • Pinus fenzeliana
  • Pinus fenzeliana,
  • nevadai cirbolyafenyő (Pinus flexilis),
  • koreai cirbolya (Pinus koraiensis),
  • cukorfenyő (kaliforniai selyemfenyő, Pinus lambertiana),
  • kolumbiai simafenyő (Pinus monticola),
  • Pinus morrisonicola,
  • Pinus orthophylla,
  • japán selyemfenyő (japán fehérfenyő Pinus parviflora),
  • balkáni selyemfenyő (makedon fenyő, Pinus peuce),
  • törpe cirbolya (Pinus pumila),
  • Pinus reflexa,
  • szibériai cirbolyafenyő (Pinus sibirica, Pinus cembra sibirica),
  • délnyugati fehér fenyő (Pinus strobiformis),
  • simafenyő (amerikai selyemfenyő, Pinus strobus),
  • Pinus stylesii
  • Pinus uyematsui,
  • himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana),
  • Pinus wangii

Származása, elterjedése

Selyemfenyők a Pinus nemzetség teljes elterjedési területén előfordulnak.

A legjellemzőbb fajok földrajzi elterjedésük szerint:[1]

Magyarországon

• balkáni selyemfenyő (makedón selyemfenyő, bolgárfenyő, Pinus peuce)
• törpe cirbolya (törpe selyemfenyő, kamcsatkai fenyő, Pinus pumila)

Ázsiában

• himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana)
• japán selyemfenyő (japán fehérfenyő Pinus parviflora)

Észak-Amerikában

• cukorfenyő (kaliforniai selyemfenyő, Lambert-fenyő, Pinus lambertiiana)
• kolumbiai selyemfenyő (Pinus monticola)
• mexikói fehérfenyő (mexikói simafenyő, Pinus ayacahuite),

Megjelenése, felépítése

Bővebben: tűnyalábos fenyő

Az alnemzetség tagjainak tűlevelei hosszúak és lágyak. A Quinquefoliae fajcsoport tagjai az úgynevezett öttűs fenyők.

Bár valamennyi fenyő fája puhafa, de a kereskedelemben „puha” és „kemény” fenyőfákra osztják őket; a selyemfenyők ez utóbbi csoportba tartoznak.

Életmódja, termőhelye

Bővebben: tűnyalábos fenyő

Felhasználása

Bővebben: tűnyalábos fenyő

Az ehető magvú fajok közül kiemelendő:

• havasi cirbolyafenyő,
• kínai selyemfenyő,
• szibériai cirbolyafenyő,
• koreai cirbolya
• mexikói diófenyő),
• kéttűs diófenyő,
• egylevelű fenyő
• himalájai diófenyő.[2]

Az Amerikából származó simafenyőt az 1960-as évek óta többfelé Magyarországra is betelepítették. Ennek tapasztalatai nem kedvezőek.[3]

Jegyzetek

1. Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 5. o. ISBN 963-85773-2-0  
2. Terebess gyümölcskalauz: Étkezési fenyőmagok
3. Ábri Tamás, Keserű Zsolt, Sóvágó Emese, Rédei Károly, 2024: A simafenyő (Pinus strobus L.) termesztésének tapasztalatai a Tiszántúl homoki termőhelyein

Források