Segrave bárója

Segrave bárója
Baron Segrave
Ország	Egyesült Királyság
Nemzetiség	angol
Alapítva	1283
Alapító	I. Eduárd
Rang	báró

A Segrave báró cím az angol főnemesség egyik címe, amelyet először 1283-ban hoztak létre Nicholas de Segrave számára parlamentbe hívásával.[m 1]. A cím a Leicestershire-i, ma Seagrave nevet faluról kapta a nevét. A Segrave 6. bárója később örökölte a Mowbray báró címet, és attól kezdve a két báróság egységes maradt, leszámítva egy mintegy százéves időszakot. Hosszú ideig a Norfolk hercegeinek egyik alárendelt címe volt, majd 1777-ben a Norfolk 9. hercegének halálával függő állapotba került.

A cím második létrehozása 1295-ben történt Nicholas de Segrave of Barton Segrave számára, ám ez az ág 1335-ben kihalt Maud Segrave halálával. 1831-ben egy új Segrave báróságot hoztak létre William Berkeley számára, aki később FitzHardinge első grófja lett, de ez is kihalt 1857-ben örökös hiányában..

Az eredeti, 1283-ban létrehozott Segrave bárói cím azonban továbbra is létezett, és 1878-ban keltették életre az függő állapotából Alfred Stourton, Mowbray 21/23. báró javára, mindössze két héttel azután, hogy a Mowbray báróságot is visszaszerezte. Azóta a két bárói cím ismét egységes maradt.

Segrave bárói

• Nicholas Segrave (–1295), Segrave 1. bárója
• John Segrave (1256–1325), Segrave 2. bárója
• Stephen Segrave (–1326), Segrave 3. bárója
• John Segrave (1315–1353), Segrave 4. bárója
• Elizabeth Segrave (1338–1368)[m 2], Segrave 5. bárónője
• John Mowbray (1365–1379), Nottingham 1. grófja, Segrave 6. bárója
• Thomas de Mowbray (1366–1399), Norfolk 1. hercege, Segrave 7. bárója
• Thomas de Mowbray (1385–1405), Norfolk 4. grófja, Segrave 8. bárója
• John Mowbray (1392–1432), Norfolk 2. hercege, Segrave 9. bárója
• John Mowbray (1415–1461), Norfolk 3. hercege, Segrave 10. bárója
• John de Mowbray (1444–1476), Norfolk 4. hercege, Segrave 11. bárója
• Anne de Mowbray (1472-~1481), Norfolk 8. grófnője, Segrave 12. bárónője

1481-től függő állapotban

• John Howard (1420–1485), Norfolk 1. hercege, Segrave 13. bárója (visszaállít: 1484-ben, felfüggesztve: 1485-től)
• Thomas Howard (1538–1572), Norfolk 2. hercege, Segrave 14. bárója (visszaadva: 1554-ben, felfüggesztve: 1572-től)
• Thomas Howard (1585–1646), Arundel 19. grófja[m 3], Segrave 15. bárója (visszaadva: 1604-ben)
• Henry Howard (1608–1652), Arundel 20. grófja[m 3], Segrave 16. bárója (1639-ben Parlamentbe hívva Lord Mowbray címmel)
• Thomas Howard (1627–1677), Norfolk 5. hercege, Segrave 17. bárója
• Henry Howard (1628–1684), Norfolk 6. hercege, Segrave 18. bárója
• Henry Howard (1654–1701), Norfolk 7. hercege, Segrave 19. bárója (1678-ban Parlamentbe hívva Lord Mowbray címmel)
• Thomas Howard Norfolk 8. hercege, Segrave 20. bárója (1683–1732)
• Edward Howard Norfolk 9. hercege, Segrave 21. bárója (1686–1777)

1777-től függő állapotban

Az 1777-es függő állapot megszűnése

Edward Howard, Norfolk hercege 1777-ben, 91 évesen fiúörökös nélkül hunyt el. Több címe, köztük Norfolk hercege, Norfolk, Arundel és Surrey grófja, valamint a Maltravers bárója, másod-unokatestvérére, Charles Howardra szállt. A Norwich grófja ( 1672 III) és Castle Rising Howard bárója ( 1669) címek, amelyeket nagyapjának, Norfolk 6. hercegének hoztak létre, kihaltak.

Számos régi bárói címet is viselt, amelyek a hercegi címtől eltérően öröklődtek, mivel Edwardnak halálakor két életben lévő lánya volt – Winifrede Howard, aki William Stourton Stourton 16. bárója és Anne Howard, aki Robert Petre, Petre 9. bárója felesége volt. Ha csak egy lett volna, ő lett volna a címek örököse, de mivel ketten voltak, közösen örököltek.

• Henry Howard (1628–1684), Castle Rising 1. Howard bárója (1669), Norwich 1. grófja (1672), Norfolk 6. hercege
  • Henry Howard (1655–1701), Norfolk 7. hercege ∞ Mary Mordaunt (1658–1705)[m 4] Mourdant 7. bárónője
  • Thomas Howard (1657–1689)[m 5]
    • Thomas Howard (1683–1732), Norfolk 8. hercege
    • Edward Howard (1685–1777), Norfolk 9. hercege ∞ Mary Blount (1702–1773)[m 6]
    • Philip Howard (1687–1749)
      • Winifrede Howard (1726–1753) ∞ William Stourton (1704-1781), Stourton 16. bárója
      • Anne Howard (1742–1787) ∞ Robert Petre, Petre 9. bárója (1742–1801)
  • Elizabeth Howard (1659–1732) ∞ George Gordon (1649–1716), Gordon 1. hercege

Mivel egy címet csak egy személy viselhet, ezért a cím alvó állapotba került. Az alvásból kikerülhet a cím, ha csak egy örököse lesz – az egyik testvér utód nélkül meghal –, de ez nem következett be. A címért jelentkezhet olyan távoli leszármazott, akinek felmenője valaha örökölhette volna a címet, ezért ő is jogosult lehet rá. Ez nem jelentette volna a cím elnyerését, arról – tanács alapján – az Uralkodó dönt. De nem jelentkezett más leszármazott. Ha jelentkezett volna, akkor a két nővérnek és leszármazottnak a joga „erősebb“ lett volna – bár az elnyerésről az Uralkodó dönt, akár felülírva az erősséget is. Végül, ha nincs egyértelmű örökös, a cím az uralkodó döntésétől függ. Az uralkodó választhatja azt, hogy egyetlen örökös javára szünteti meg az alvó állapotot, vagy a cím megszűnik.

Mowbray bárója és Segrave bárója

1877-ben Alfred Joseph Stourton, Stourton 20. bárója kezdeményezte a Mowbray bárója[1] és a Segrave bárója[2][3] címek részére történő megítélését. 1878. január 3-án a Mowbray, pár héttel később a Segrave bárósságot hivatalosan is visszajuttatták neki. Ettől kezdve ezek a címek a Stourton bárósággal együtt viseltetnek. A folyamán kétszer is Anglia rangelső bárói címe lett, amikor az egyetlen régebbi cím, a de Ros báróság (1264) függő állapotba került.

• Alfred Joseph Stourton (1829–1893), Stourton 20. bárója, 1878-tól: Mowbray 23. bárója, Segrave 24. bárója
• ...innen lásd Mowbray bárója

Megjegyzések

1. A writ of summons (parlamenti meghívólevél) a kora középkori Angliában a király által kiadott hivatalos rendelet volt, amely egy nemest a Parlamentbe való részvételre kötelezett. Ha egy családtagot ezzel a módszerrel meghívtak, az örökölhető bárói címet eredményezhetett, ami később az angol peerage (nemesi rend) alapját képezte. Az ilyen báróságok öröklési rendje az férfi-ági leszármazás (primogenitúra) volt. A férfi ágak kihalása esetén egyetlen lány esetén a lány lett az örökös. Több leánytestvér esetén a cím függő állapotba (abeyance) került, és a koronának kellett eldöntenie, hogy melyikük vagy utódaik közül ki kapja meg a címet végül.
2. A Segrave család Leicestershire megyéből származott. A XIII. században emelkedett az angol főnemesség sorába. A család egyik legkorábbi és legismertebb tagja Stephen de Segrave volt, aki III. Henrik uralkodása alatt főbíróként szolgált, bárói címet 1295-ben nyertek. A Segrave család birtokai főként Leicestershire és környékére terjedtek ki. Elizabeth de Segrave 1338. október 25-én született a leicestershire-i Croxton apátságban. Édesapja halála után, 1353. április 1-jén örökölte a Segrave 5. bárónője címet. 1368. október 9. előtt hunyt el.
3. Az Arundel grófok számozása több anomáliát is tartalmaz, mivel a címet az évszázadok során többször visszaállították vagy újra létrehozták. Az első létrehozás (1138) során a d’Aubigny család tagjai viselték a címet, amely a FitzAlan családhoz került 1267-ben. Az öröklés körüli viták és felfüggesztések miatt egyes grófok kimaradtak a számozásból, például a 6. és 7. gróf (John FitzAlanok) a FitzAlan-vonal kezdetén. Emiatt a számozás a 8. gróffal (Richard FitzAlan, 1267–1302) folytatódott, amit egyes források új létrehozásnak tekintenek. A magyar Wikipédia az 1–34-es számozást használja, amely következetes a jelenlegi gróf, Edward Fitzalan-Howard (1956–), Norfolk 18. hercege esetében. Azért ezt a rendszert alkalmazzuk, kiegészítve a grófok születési és halálozási évszámaival, hogy minden olvasó számára egyértelmű legyen az azonosítás. Ez a megközelítés nemcsak logikus, hanem a történelmi kontextusban is érthetővé teszi az öröklési és létrehozási eltéréseket. A számozási anomáliáról részletesebben az Arundel grófja szócikkben olvashat. Forrás: Earldom of Arundel (1139) (angol nyelven). Cracroft's Peerage . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
4. Lady Mary Mordaunt (1658–1705) Henry Mordaunt, Peterborough 2. grófjának és Lady Penelope O'Briennek egyetlen örököse volt. 1677-ben feleségül ment Henry Howardhoz, Arundel grófjához, aki később Norfolk hercege lett. Házasságuk rövid időn belül megromlott, és 1700-ban hivatalosan elváltak, miután Mary hűtlensége Sir John Germainnel nyilvánosságra került. Bár a herceg megpróbált kártérítést szerezni, az esküdtszék jelentéktelen összeget ítélt meg neki, részben saját rossz magatartása miatt. Lady Mary 1701-ben Germainnel házasságot kötött, de gyermektelenül halt meg 1705-ben. Címeit és örökségét unokatestvére, Charles Mordaunt, Peterborough grófja örökölte.
5. Thomas Howard (1657–1689)az Oxfordi Egyetem Magdalen College-ban tanult. Hadnagyi rangot ért el a Királyi Testőrségben, 1687-ben pedig a Yorkshire-i West Riding katonai parancsnok helyettesi tisztséget töltötte be. Ugyanebben az évben kinevezték a királyi öltözetek mesterévé (Master of the Robes). 1688-ban Anglia nagykövet volt a Szentszéknél. Felesége Mary Elizabeth Savile volt, hat gyerekük született. Lord Howard életét tragikus baleset zárta le: 1689. november 9-én, Írországból Franciaországba utazva Brest partjainál hajókatasztrófában életét vesztette.
6. Mary Blount a száműzött római katolikus Edward Blount legkisebb lánya és örököse volt. Gyermekéveit és házassága kezdetét a kontinensen töltötte. 1727. november 26-án feleségül ment Edward Howardhoz, aki 1732-ben Norfolk 9. hercege lett bátyja halála után. Mary és férje a vallási tolerancia előmozdítását támogatták, de hűséget mutattak a protestáns II. György király iránt, annak ellenére, hogy elődeik jakobita szimpatizánsok voltak. Az intelligens és határozott hercegnét Horace Walpole „My Lord Duchess“-ként emlegette. Művészetkedvelőként 1755-ben helyreállította a Norfolk House-t, felújította az 1761-ben leégett Worksop Manor House-t. Mary gyermektelenül hunyt el, öröksége a Howard családra maradt. William Wales csillagász szerint megkérte James Cook kapitányt, hogy nevezzen el róla egy szigetet. A hosszú úton levő Cook nem hallott a hercegnő haláláról, amikor talált egy megfelelőt a Csendes-óceánon, azt Norfolk-szigetnek nevezett el a tiszteletére. Forrás: History of Norfolk Island (angol nyelven). Australian Government: Department of Infrastructure, Transport, Regional Development, Communications and the Arts . (Hozzáférés: 2025. január 18.)

Jegyzetek

1. Lords Journal 1877 339. oldal Mowbray beadvány
2. Lords Journal 1877 150-152. oldal Segrave beadvány
3. Lords Journal 1877 339-340. oldal Segrave beadvány

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Baron Mowbray című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Mowbray című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Cokayne: Cokayne, G.E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959). ISBN 9780750901543 
• ↑ Lords Journal 1877: Lords Journals, Volume 109 (angol nyelven). H.M. Stationery Office (1877) 

További információk