Sebes István

Sebes István
Született	1906. december 15.[1] Szeghalom
Elhunyt	1966. december 2. (59 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Sebes (Spät) Bernát Béla, Diamant Berta
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1951. május 16. – 1956) magyarországi parlamenti képviselő (1956–1958) Magyarország külügyminiszter-helyettese (1956. április – 1959) magyar nagykövet Ausztriában (1959. július 28. – 1966. december 2.)
Sírhelye	Fiumei úti sírkert (13. parcella, Munkásmozgalmi panteon, Alsó terem: Felső sor-12.)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebes István témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sebes István (Szeghalom, 1906. december 15.[1] – Budapest, 1966. december 2.) külügyminiszter-helyettes, nagykövet, országgyűlési képviselő, pártmunkás, eredeti szakmáját tekintve kárpitos.

Hamvai a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonában (Alsó terem, Felső sor-12.)

Élete

Édesapja (Spät)[3] Bernát Béla szarvasi születésű tanító, édesanyja Diamant Berta, vallása izraelita.[1] A négy polgári elvégzése után kárpitos segédlevelet szerzett. 16 éves korától volt a Famunkás Szövetség tagja, 20 évesen pedig belépett a KMP-be, s a KIMSZ-be, s a KIMSZ KB titkára lett (1927). 1929-ben letartóztatták, s kétévi fegyházra ítélték. Kiszabadulása után 1931-től 1932-ig újra a KIMSZ titkára volt. 1933-ban a Szovjetunióba ment, ahol a Nemzetközi Lenin Iskolában tanult, visszatérése után pedig 1935-től 1936-ig a KMP Budapesti Bizottságának volt titkára. 1936-ban letartóztatták, és tizenöt év börtönre ítélték, amelyből nyolcat töltött le. 1944-ben deportálták a nyilasok, ám a Harmadik Birodalomba tartó vonatról sikerült megszöknie. A felszabadulás után magas párt- és állami pozíciókat kapott; a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőség Tömegszervezési Osztályának helyettes vezetője, a Káderosztály politikai munkatársa lett (1948-ig). Eközben a Szabad Nép munkatársa volt. 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront Vas megyei listáján országgyűlési pótképviselő lett, s két év múlva be is hívták. 1950-ben az Állami Ellenőrzési Központ elnök-helyettese, majd a következő évtől elnöke volt. 1953-ban ismét országgyűlési képviselő volt, 1956. április 19-től 1959. augusztus 15-ig pedig külügyminiszter-helyettesként, 1964. december 16-tól pedig bécsi nagykövetként dolgozott. 1954-től a Magyar Dolgozók Pártja Központi Revíziós Bizottságának tagja volt, a következő évtől pedig az állami ellenőrzés miniszter helyettese volt.

Családja

Testvérei: Sebes György, Sebes Pál, Sebes Imre, Sebes Sándor és Sebes László.[4][5]

Jegyzetek

1. Születése bejegyezve Szeghalom állami akv. 341/1906. folyószám alatt.
2. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=84&layout=s
3. A Belügyminisztérium 1899. évi 28484. sz. rendelete. MNL-OL 30804. mikrofilm 685. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1899. év 60. oldal 21. sor.
4. Sebes György. Névpont. Hozzáférés ideje: 2016. január 24.
5. HU BFL - VII.5.c - 5145 - 1935

Források

• Sebes István. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 24.
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 609. o. ISBN 963-05-2500-3  
• Sebes István. Történelmi Tár. Hozzáférés ideje: 2016. január 24.

További információk

• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub