A galíciai Bielsko Biala (Biala bei Bielitz) városban született német származású, de magyar érzelmű család sarjaként. Apja, Schickedanz Ferdinánd (Nándor) földbirtokos, majd borkereskedő volt, édesanyja Rumann Ludmilla Szidónia. Gyermekkorát az akkor Magyarországhoz tartozott Késmárkon töltötte, ahol apja 1848-ban polgárjogot kapott. Anyai nagyapja ott volt lutheránus lelkész, aki az magyar szabadságharcban való részvételéért hosszas várfogságot szenvedett. Az 1850-es évek közepén szüleivel visszaköltöztek Galíciába. Alsó- és középfokú iskoláit is itt végezte. Később a karlsruhei Politechnische Schulén egy évig építészetet tanult, majd Bécsbe ment, ahol Karl Tietz építésznél vállalt munkát.[2]
Schickedanz Albert (magyar nyelven). Művészet Tizennegyedik évfolyam, 1915, Hatodik szám 316–319. o.. mke.hu. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018.
További információk
Rados Jenő: Magyar Építészet története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971, 309. o.
Művészeti Kislexikon, Akadémia Kiadó, Budapest, 1973, 550–551. o.
Elek Artúr: Schickedanz Albert (magyar nyelven). Nyugat, 1915. 19. szám. Nyugat. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
Schickedanz Albert (magyar nyelven). artportal.hu. [2011. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
Kismarty-Lechner Jenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1945, 84-89. o.
(szerk.) Muladi Brigitta: Schickedanz Albert. A Műcsarnok építője. …és formát ölt a gondolat… (a Műcsarnokban 2015. szeptember 05. – október 18. között rendezett kiállítás alapján), Műcsarnok Nonprofit Kft., Budapest, 2015, ISBN 978-963-9506-86-2(Mucsarnok.hu/01-sorozat)