Saspáfrány

Saspáfrány
Saspáfrányos az erdőszélén
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Harasztok (Pteridophyta) Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida) Rend: Saspáfrányok (Pteridophytes)/Dennstaedtiales Család: Dennstaedtiaceae Nemzetség: Pteridium Gled. ex Scop. 1760 not Raf. 1814 Faj: P. aquilinum
Tudományos név
Pteridium aquilinum (L.) Kuhn, 1879
Szinonimák
Szinonimák a faj szinonimái: Pteris aquilina L., 1753 Pteridium aquilinum var. aquilinum Pteridium aquilinum subsp. aquilinum Pteridium aquilinum var. lanuginosum Henriq. Pteridium aquilinum subsp. typicum R.M. Tryon Pteris aquilina f. glabrior Carruth. Pteris capensis Thunb. Pteris lanuginosa Bory ex Willd. a Pteridium aquilinum subsp. decompositum szinonimái: Pteridium capense var. decompositum (Gaudich.) Nakai Pteris decomposita Gaudich. a Pteridium aquilinum subsp. pinetorum szinonimái: Pteridium aquilinum var. pinetorum (C.N. Page & R.R. Mill) Perest. Pteridium pinetorum C.N. Page & R.R. Mill a Pteridium aquilinum var. feei szinonimája: Pteris aquilina var. pubescens Kunze a Pteridium aquilinum var. lanuginosum szinonimája: Pteris aquilina var. languinosa Bong. a Pteridium aquilinum var. latiusculum szinonimái: Pteridium aquilinum f. glabrum Tardieu & C. Chr. Pteridium aquilinum var. japonicum Nakai Pteridium aquilinum subsp. latiusculum (Desv.) W.C. Shieh Pteridium aquilinum subsp. latiusculum (Desv.) Hultén Pteridium latiusculum (Desv.) Hieron. ex Fries Pteris lanuginosa Spreng. Pteris latiuscula Desv. a Pteridium aquilinum var. pseudocaudatum szinonimája: Pteris aquilina var. pseudocaudata Clute
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Saspáfrány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Saspáfrány témájú médiaállományokat és Saspáfrány témájú kategóriát.

A saspáfrány (Pteridium aquilinum) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának saspáfrányok (Pteridophytes) rendjébe, ezen belül a Dennstaedtiaceae családjába tartozó faj.[1][2]

A Pteridium növénynemzetség típusfaja.

Előfordulása

Mivel a spórái igen könnyűek, a szél által messze elkerülhetnek; emiatt a Föld mindkét féltekének a mérsékelt övi és szubtrópusi részein fellelhető. Azonban a saspáfrány elsődleges előfordulási területei Európa, Ázsia és Észak-Amerika. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.[3][4][5]

Alfajai, változatai

• Pteridium aquilinum subsp. decompositum (Gaudich.) Lamoureux ex J.A. Thomson
• Pteridium aquilinum subsp. pinetorum (C.N. Page & R.R. Mill) J.A. Thomson
• Pteridium aquilinum var. feei (W. Schaffn. ex Fée) Maxon
• Pteridium aquilinum var. lanuginosum (Bong.) Fernald
• Pteridium aquilinum var. latiusculum (Desv.) Underw. ex A. Heller
• Pteridium aquilinum var. pseudocaudatum (Clute) A. Heller

Megjelenése

Lágy szárú, évelő növény. Magassága általában 60-80 centiméter, de néha cserjeszerű, 1,5 méter magas is lehet. Gyökértörzse vastag, kúszó, elágazó. Levelei egyesével nőnek ki a gyöktörzsből, nyelük hosszú, nagyok, szélesek, bőrszerűek. Háromszög alakúak, háromszor vagy négyszer szárnyaltak, fonákjuk általában molyhos. A levélszár tövének az átmérője elérheti az 1 centimétert. A levélszárnyak széle visszagöngyölt, alattuk találhatóak a csoportos szürke spóratartók.

Életmódja

Egyaránt nő az erdőkben, erdőszéleken és mezőkön. Agresszív kolonizáló; a North Yorkshire-i mocsárvidék csarabosát (Calluna vulgaris) ellepte a saspáfrány.[6]

Toxicitása

Ez a páfrányfaj mérgező. Minden része tartalmaz B1 vitamint bontó tiamináz enzimet, cianogenetikus anyagokat, pteritansavat, kovasavat. Mennyiségük a növény kiszáradásával csökken, de továbbra is megmaradnak.

Mérgezést többnyire a saspáfrányt legelő állatok szenvednek, de a tünetek jelentkezéséhez tartósan nagyobb mennyiség – naponta 2 kg, összesen 50-100 kg – elfogyasztására van szükség. A tiamináz hatására csontvelőkárosdás, a vörösvértestek képződésének zavara lép fel. A szarvasmarháknál bélgyulladás, krónikus hólyagvérzés, gégeduzzanat jelentkezhet. A bélgyulladás tünetei magas láz, nyáladzás, általános elesettség, nehézkes, ingadozó mozgás, mélyen ülő, riadt szemek, étvágycsökkenés, sötétbarnás, esetenként vércsíkos ürülék. Súlyos esetekben 1-3 nap alatt elhullás következhet be, egyébként a saspáfrány elvonása után 4-6 hétig megmaradnak a tünetek. A krónikus hólyagvérzés idősebb állatoknál fordul elő: véres vizelet, lesoványodás, bágyadtság a jellemzői. Fiatal borjaknál gégeduzzanat léphet fel, ennek tünetei magas láz, gennyes-véres váladékozás az orrból, szemből és hüvelyből, gégevizenyő, nehéz légzés.

A saspáfrány karcinogén hatású ptakilozidot tartalmaz,[7] amely egyes feltételezések szerint hozzájárulhat a Japánban és Észak-Walesben (ahol a növény fiatal szárát zöldségként fogyasztják) tapasztalható magas gyomorrák-gyakorisághoz.[8] Venezuelai adatok arra utalnak, hogy a ptakilozid a saspáfrányt fogyasztó tehenek tejében is megjelenhet.[9]

Képek

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Jegyzetek

1. Austin, Daniel F.. Florida ethnobotany. CRC Press, 551. o. (2004). ISBN 0-8493-2332-0. Hozzáférés ideje: 2010. június 30. 
2. Thomson, John A. (2004). „Towards a taxonomic revision of Pteridium (Dennstaedtiaceae).”. Telopea 10 (4), 793–803. o. 
3. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
4. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
5. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
6. (1997) „The morphology of bracken (Pteridium aquilinum (L.) Kuhn) in the North York Moors—a comparison of the mature stand and the interface with heather (Calluna vulgaris (L.) Hull) 1. The fronds”. Annals of Applied Biology 131 (1), 103–16. o. DOI:10.1111/j.1744-7348.1997.tb05399.x. 
7. (2012) „Pteridium aquilinum and Its Ptaquiloside Toxin Induce DNA Damage Response in Gastric Epithelial Cells, a Link with Gastric Carcinogenesis”. Toxicological Sciences 126 (1), 60–71. o. DOI:10.1093/toxsci/kfr329. PMID 22143989. 
8. (1971) „The possible human hazard of the naturally occurring bracken carcinogen”. Biochem. J. 124 (2), 29P–30P. o. DOI:10.1042/bj1240029pa. PMID 5158492. PMC 1177200. 
9. (2001) „Possible association between gastric cancer and bracken fern in Venezuela: An epidemiologic study”. International Journal of Cancer 91 (2), 252–259. o. DOI:<::AID-IJC1028>3.0.CO;2-H 10.1002/1097-0215(200002)9999:9999<::AID-IJC1028>3.0.CO;2-H. 

Források

• Pteridium aquilinum (L.) Kuhn The Plant List Archiválva 2019. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Az alfajai The Plant List
• USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Pteridium aquilinum in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.
• Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pteridium aquilinum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Germplasm Resources Information Network: Pteridium aquilinum
• Flora Europaea: Pteridium aquilinum
• Flora of North America: Pteridium aquilinum
• O. Kersten, Reis. Ost-Afr. 3 (3): 11. 1879.
• Thomson, J. A. (2004). Towards a taxonomic revision of Pteridium (Dennstaedtiaceae). Telopea 10 (4): 793-804 pdf full text.
• Der, J. P., Thomson, J. A., Stratford, J. K., & Wolf, P. G. (2009). Global chloroplast phylogeny and biogeography of bracken (Pteridium; Dennstaedtiaceae). Amer. J. Bot. 96 (5): 1041-1049 pdf full text.