Sarca-Mincio
A Sarca-Mincio vagy Sarca-Garda-Mincio egy összefüggő természetes vízfolyás Észak-Olaszországban, mely a Sarca folyóból (77 km hosszan)[1], a Garda-tóból (51,5 km)[2] és a és a Mincio folyóból (75 km)[3] áll. A Sarca a Presanella-hegységben ered és Garda-tó északi végébe torkollik, a Mincio a Garda-tó déli medencéjéből lép ki és Governolónál[1] a Pó folyóba ömlik. A két folyóból és a tóból álló, összefüggőnek tekintett vízfolyás teljes hossza 203 km, emiatt Olaszország 11. leghosszabb folyóvizének tekintik. FekvéseA Sarca folyó![]() A Sarca folyó forrásvidéke Trentino területén fekszik. Három hegyi patak összefolyásából keletkezik. A Presanella-hegycsoportban eredő három hegyi patak, a Sarca di Campiglio, a Sarca di Nambrone és a Sarca di Genova a Rendena-völgyben , Pinzolo község (ismert síközpont) közelében folyik össze, innen indul a Sarca folyó. A három patak összefolyásától a Garda-tóig a Sarca folyó saját hossza kb. 60 km, ehhez hozzá szokták számolni a Sarca di Genova 17 km-nyi nyomvonalát, így adódik a 77 km-es összhosszúság. A Sarca a Rendena-völgyben halad Tione di Trentóig, majd nyugatra fordul a Judikáriák (Giudicarie) vidéken keresztül, és Nago–Torbole városnál a Garda-tóba torkollik. A Garda-tó![]() A Garda-tó partvidéke mentén további hegyi patakok ömlenek a tó medencéjébe, alapvetően a nyugati (folyásirány szerint jobb) part felől, mivel a tó keleti (bal) partján szinte teljes hosszában a Monte Baldo hosszú hegylánca uralja, amely szinte függőleges sziklafalként szakad be a tóba. Itt nincsenek nagyméretű, elágazó folyóvölgyek, kiterjedt vízgyűjtő területek. Erről az oldalról csak apróbb vízerek ömlenek a tóba, közülük a leghosszabb, az Aril patak is csak 175 méter hosszú. Ez Malcesine község Cassone nevű frakciójánál ömlik a tóba. A tavat tápláló folyóvizek közül fontos még a Magnone hegyi folyó (torrente), Riva del Garda város folyója, amely Varone városrésznél egy impozáns, 108 méter magas vízesést képez. Említendő még az Albola-patak (más néven Gamella), a Garda-tó északi végénél ömlik a Magnone folyóba. Említést érdemes a Ledro közelében található, jégkorszaki eredetű Ledrói-tó , melynek felszíne 2,19 km², mélysége 48 méter. Innen lép ki a Ponale hegyi folyó, mely a Garda-tavat táplálja. 1928-től a tó vizét elektromos energia termelésére vették igénybe, ehhez sziklába vágott alagutat építettek a 600 méterrel lejjebb fekvő Garda-tóig. Emiatt a tó felszínének magassága naponta 1–1,5 métert ingadozik. A Ponale folyó 30 méter magas, látványos vízesése a vízlépcső építésekor eltűnt. A Mincio folyó![]() A Mincio folyó a Garda-tóból lép ki Peschiera városnál. Először morénadombok között folyik Valeggióig, majd kilép a Pó-síkságra. A folyó Mantovig tartó középső szakaszát nem kísérik árvízvédelmi töltések, mert a folyóágy környező síkság szintjéhez képest nagy természetes bemélyedésekben, a „Mincio-völgyekben” folyik, mely természetvédelmi terület (Riserva naturale Valli del Mincio).[4] Mantovát elérve a folyó nyomvonalán három tavat alkot, a Felső-, a Középső és az Alsó-Mantovai tavat. A várostól délre a Roncoferraróhoz tartozó Governolo térségében, már gátrendszerrel hajózhatóvá téve betorkollik a Pó folyóba, annak bal oldali (északi) mellékfolyójaként. Jegyzetek
Források
További információ
|
Portal di Ensiklopedia Dunia