Santa Cruz-szigeteki csata

Santa Cruz-szigeteki csata
A USS Enterprise a Santa Cruz-szigeteknél, távoli fény a USS South Dakota egyik légvédelmi ütegeiből
Konfliktus	második világháború, Csendes-óceáni hadszíntér
Időpont	1942. október 25–27.
Helyszín	Santa Cruz-szigetek, Csendes-óceán
Eredmény	pürrhoszi japán harcászati győzelem, amerikai hadászati győzelem
Szemben álló felek
Szövetségesek Amerikai Egyesült Államok Japán Birodalom
Parancsnokok
William F. Halsey Thomas C. Kinkaid Jamamoto Iszoroku Kondó Nobutake Nagumo Csúicsi
Szemben álló erők
2 repülőgép-hordozó 1 csatahajó 6 cirkáló 14 romboló 136 repülőgép[1] 3 flotta-hordozó és 1 könnyű-rep.hordozó 4 csatahajó 10 cirkáló 1 könnyűcirkáló 22 romboló 199 repülőgép[2][3]
Veszteségek
elsüllyedt: 1 repülőgép-hordozó, 1 romboló megrongálódott: 1 repülőgép-hordozó, 2 romboló 81 repülőgép megsemmisült 266 halott[4] megrongálódott: 1 flotta- és 1 könnyű-rep.hordozó, 1 cirkáló 99 repülőgép megsemmisült 400–500 halott[5]
Térkép
Santa Cruz-szigeteki csata Pozíció a Salamon-szigetek térképén
d. sz. 8° 38′, k. h. 166° 43′-8.63333333, 166.71666667Koordináták: d. sz. 8° 38′, k. h. 166° 43′-8.63333333, 166.71666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Cruz-szigeteki csata témájú médiaállományokat.

A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦^?) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, a szembenálló felek itt is a láthatáron túlról, hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerőkkel vívták meg a csatát.

Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanalról, és a közelében levő szigetekről, és véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott csatában fennálló patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgéphordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgéphordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.

Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajókötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő, flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a magas japán anyagi és személyi veszteségek pótlása jóval tovább tartott, mint amennyi idő alatt az USA-nak kellett ehhez. Repülőerőik kevesebb veszteséget szenvedtek el, eszközeiben és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást értek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.

Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárta le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgéphordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Santa Cruz Islands című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

1. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 373. o.
   Repülőgép-hordozók (2): USS Hornet, USS Enterprise;
   csatahajó (1): USS South Dakota;
   nehézcirkálók (6): USS Northampton, USS Pensacola, USS Portland;
   könnyűcirkálók: USS San Diego, USS Juneau, USS San Juan;
   rombolók (14): USS Anderson, USS Smith, USS Porter, USS Russell, USS Morris, USS Mustin, USS Mahan;
   a repülőgépek megoszlása: 63 db F4F Wildcat, 47 SBD Dauntless, 26 TBF Avenger. A 136 darabban nincsenek benne az Espiritu Santo-n települő B–17-esek (melyek rövid, de jelentős szerepet játszottak) és a környéken működő vízirepülőgépek és repülőcsónakok.
2. Lásd Order of Battle - Battle of the Santa Cruz Islands. Hozzáférés 2012. július 22.
   Repülőgép-hordozók (4): Sókaku, Zuikaku, Zuihó és a Dzsunjó könnyű-repülőgép-hordozó;
   csatahajók (4, a teljes Kongó osztály): Kongó, Haruna, Hiei, Kirishima;
   nehézcirkálók (): Nacsi, Atago, Takao, Mjókó, Maja, Tone (1937), Csikuma;
   könnyűcirkáló (): ;
   rombolók (22): Akigumo, Makigumo, Teruzuki
3. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 373. o.
   A repülőgépek megoszlása: 87 A6M Zero, 68 Aichi D3A, 57 B5N torpedóvető és 1 D4Y repülő vezetési harcálláspont.
4. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 401. o. és John B. Lundstrom, Guadalcanal Campaign, 456. o.
   Halottak megoszlása: Hornet 118, Enterprise 44, Smith 57, Porter 15, Pensacola 3, South Dakota 2, Morris 1 és 22 repülőszemélyzet. Négy amerikai pilóta/lövész fogságba esett. A teljes amerikai repülőgép-veszteség: 32 Wildcat, 31 SBD Dauntless és 18 TBF Avenger.
5. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 400–401. o. és Mark R. Peattie, 180. és 339. o., valamint John B. Lundstrom, Guadalcanal Campaign, 454. o.
   Halottak megoszlása: Zuihó (ismeretlen), Sókaku 60, Csikuma 190, Teruzuki 7 és 148 repülőszemélyzet (Sókaku 55, Zuikaku 57, Zuihó 9 és Dzsunjó 27). A teljes japán repülőgép-veszteség: 27 Zero, 40 zuhanóbombázó, 29 torpedóvető és 1 D4Y repülő vezetési háp.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Cruz-szigeteki csata témájú médiaállományokat.

• Frank, Richard B.. Guadalcanal: The Definitive Account of the Landmark Battle. New York: Penguin Group (1990). ISBN 0-14-016561-4 
• Lundstrom, John B.. The First Team And the Guadalcanal Campaign: Naval Fighter Combat from August to November 1942. Naval Institute Press (2005 (New edition)). ISBN 1-59114-472-8 
• Peattie, Mark R.. Sunburst: The Rise of Japanese Naval Air Power 1909–1941. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1999). ISBN 1-59114-664-X 

Magyar nyelven

• Mihalik László (2010): A santa cruz-i csata