Newman első regénye, a The Only Good Thing Anyone Has Ever Done[2] 2002-ben jelent meg először, és 2002-ben jelölték a Guardian First Book Award-ra(wd).[3] A regényben egy Guatemalából örökbefogadott amerikai lány, Chrysalis Moffat szerepel, és az ő és családja életének eseményeire összpontosít, a regény megírása közben készített jegyzetekre emlékeztető szokatlan stílusban.[2]
Newman harmadik regénye, a The Country of Ice Cream Star (2014) a 2015-ös Folio Díj-ra(wd) jelölt nyolcvan mű között volt,[4] és a 2015-ös Baileys Women's Prize for Fiction díjra jelölt húsz mű között.[5] A regény a főhősnőt, Ice Cream Fifteen Star-t követi végig egy disztópikus jövőbeli Egyesült Államokon, miközben bátyja örökölt betegségének gyógymódját keresi.[5]
Negyedik regénye, a Grove Atlantic(wd) kiadónál megjelent The Heavens (2019) egy olyan nő történetét meséli el, aki a XXI. század elején él, de minden éjjel álmában visszatér az Erzsébet-kori Angliába, ahol Emilia Lanierként(wd)[6] él, egy zsidó költőként, akinek ismeretségi körébe tartozik egy William Shakespeare nevű ismeretlen költő.[7] A New York Times Book Review "különös és gyönyörű hibridnek" nevezte.[8]
Egy további regény, a Cake (2008); egy memoár, a Changeling (2010); és egy nyugati irodalomról szóló útmutató, a The Western Lit Survival Kit: How To Read The Classics Without Fear (2012). Társszerzője a How Not To Write A Novel (2008) és a Read This Next (2010) című könyveknek.
Ötödik regénye, a Grove Atlantic(wd) kiadónál megjelent The Men (2022) egy olyan történetet mesél el, amelyben minden Y-kromoszómával rendelkező ember eltűnik a Föld színéről.[9] 2022-ben a könyv ellentmondásos volt, egyesek kritizálták, hogy a biológiára összpontosít, és kizárja a transznőket(wd).[10][11] A The Telegraphban azonban Claire Allfree a transz nőkről szóló tárgyalást idézi a könyvben, a Publishers Weeklyben pedig David Varno szerint "A The Men egyszerre hozzáférhető és meglepően összetett", és megjegyzi, hogy "transz karakterek is szerepelnek benne".[12][13] A The Times kritikájában Jessa Crispin(wd) úgy jellemezte a The Men-t, mint "az év legkevésbé átgondolt és rosszul kivitelezett regényét."[14] A Financial Timesban Erica Wagner azt írta, hogy a regény egy "zavaros és zavaró könyv, a szálak kusza összevisszasága, amely soha nem áll össze egy kielégítő egésszé."[15] A Spectatorban Sarah Ditum "megragadó, kísérteties regénynek" nevezte a The Men-t, a Telegraphban pedig Nina Power "lenyűgözőnek és élvezetesnek" nevezte.[16][17]
Hatodik regénye, a Julia (2023), amely az Egyesült Királyságban a Granta, az Egyesült Államokban pedig a Mariner Books kiadónál jelent meg, és George Orwell hagyatékának felkérésére íródott, a disztópikus klasszikus 1984 eseményeit dolgozza fel Winston Smith(wd) szerelmének, Juliának a szemszögéből. A The LA Times szerint "lenyűgöző betekintés abba, mi történik, ha egy erős ember szembesül az emberiség legrosszabbjával, valamint a származékos művészet tökéletes példánya",[18] a Financial Times "gazdagon elképzelt, ijesztő disztópiának nevezte, amely teljes mértékben él Orwell szövegével",[19]Erica Wagner(wd) pedig "mesterműnek" titulálta a The Telegraphban.[20]
↑Emilia Lanier (más néven Aemilia vagy Amelia Lanyer, 1569-1645), született Aemilia Bassano, angol költőnő volt, az első nő Angliában, aki hivatásos költőként érvényesült.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sandra Newman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.