Sakkvakság

Sakkvakságról akkor beszélhetünk, ha egyik játékos nagyon rosszat lép, és ezt általában felismeri, még mielőtt az ellenfele válaszolna a lépésre.[1] Általában figyelmetlenség vagy időhiány okozza, de lehet, hogy a túlzott magabiztosság. A sakkvakság fogalma eléggé szubjektív, kezdő játékosok esetében gyakran előfordulnak rossz lépések, ilyenkor inkább egyszerű hibának tekintik. A sakkjátszmák elemzésénél dupla kérdőjellel (??) jelölik a lépés után.

Példák

Erős játékosok, néha még nagymesterek esetében is előfordul a sakkvakság.

Tigran Petroszján – David Bronstejn

Tigran Petroszján – David Bronstejn, világos 36. lépése következik

A diagramon látható állás egy 1956-os amszterdami bajnokságról származik.[2] Petroszján (világos) előnyben van, ugyanis erős huszárai és aktív bástyái vannak, a sötét játékos mozgástere pedig jelentősen korlátozott. Valójában Bronstejn (sötét) az utóbbi hét lépésben csak a huszáraival lépett céltalan lépéseket (HNc6-d4-c6-d4). A 35. lépése (Hd4-f5) fenyegeti világos vezérét, világos azonban könnyen megőrizheti pozicionális előnyét például a 36.Vc7 lépéssel. Petroszján következő lépése azonban 36.Hg5?? volt, amire Bronstejn 36.– Hxd6-ot lépett (leütötte a vezért). Ekkor világos feladta a játszmát.

Olekszandr Beljavszkij – Leif Erlend Johannessen

Különösen gyakran fordul elő a sakkvakság horizontális (vízszintes) vagy valamilyen hosszú átlós fenyegetés esetén, erre jó példa az alábbi játszma.

Olekszandr Beljavszkij – Leif Erlend Johannessen, világos 69. lépése következik

Ezt a játszmát Linaresben játszották 2002-ben, és egyike annak a nagyon ritka esetnek, amikor egy nagymester szó szerint a legrosszabb lépést választja, az egyedülit, amely után az ellenfele mattot adhat a következő lépésben. Ez egy kiegyenlített vezérvégjáték, de világos meggondolatlan lépést tesz. A 69.Kf4?? lépésre nem veszi észre a 69.Vb8++ (matt) választ.

Tágabb értelemben

A sakk világán kívül is használjuk a sakkvakság kifejezést. Ha valaki egy témáról egy sokoldalas anyagot ír, könnyen megeshet vele, hogy miközben a lényeg kifejtésére koncentrál, valamilyen apró, de korántsem mellékes hibát követ el. Ha azonban pár napig nem foglalkozik az adott dologgal, és új szemmel ismét átnézi, addigra elmúlik a sakkvaksága, és maga is fel tudja fedezni. Új és jó ötletek hátulütőit is hamarabb fedezi fel egy kívülálló, mint akit eltölt az öröm a saját felfedezésén.

Források

1. Hooper, David and Kenneth Whyld. The Oxford Companion To Chess. Oxford University (1996). ISBN 0-19-280049-3 
2. A teljes játszma

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Blunder (chess) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.