A Sacher-hexachord a zenében az Esz, A, C, H, E, D hangsorozatot, azaz az ebből képzett zenei kriptogramot jelöli. A Sacher-hexachord a neves svájci karmester és mecénás, Paul Sacher zenei névjegye. A hangsorozatban a zeneszerzők kihasználták a hangjegyek elnevezéséből eredő lehetőséget, azaz az E hang félhanggal leszállított neve Esz (E), ami egyúttal több nyelvben az S betű elnevezése is, így Sacher zenei névjegymotívumának első hangjegye Esz lett, valamint éltek a francia notációs rendszerrel, ahol a D hangot Re jelöli, így neve utolsó betűjét a D hang képviseli. A motívum tizenkét 20. századi zeneszerző művében jelenik meg (12 Hommages à Paul Sacher).
Története
Paul Sacher 70. születésnapja alkalmából 1976-ban a világhírű orosz csellista, Msztyiszlav Rosztropovics tizenkét zeneszerzőt kért fel egy-egy szóló csellómű megírására, melyek Paul Sacher nevéből képzett zenei névjegymotívumra (eS, A, C, H, E, Re = Esz, A, C, H, E, D) épülnek, ez végül a Sacher-hexachord-ként vált ismertté. A különös születésnapi ajándékcsomagba tartozó művek többségének ősbemutatója 1976. május 2-án volt Zürichben. Először egy koncerten viszont mind a tizenkét mű Prágában, 2011. május 9-én volt hallható Frantisek Brikcius előadásában.[2]
A Sacher projektben megszületett Pierre BoulezMessagesquisse című darabján kívül Boulez más műveiben is, a Répons, Dérive 1, Incises, és Sur Incises című kompozícióiban is megszólal a Sacher-hexachord, mindegyikben ugyanabban a hangmagasságban.[3]
Az "e SACHERe" projektben résztvállalt zeneszerzők és műveik a következők:[4][5]
Zeneszerző
Zenemű
Conrad Beck
Für Paul Sacher : Drei Epigramme für Violoncello solo
↑Arnold Whittall, The Cambridge Introduction to Serialism, Cambridge Introductions to Music (New York: Cambridge University Press, 2008): 206. ISBN 978-0-521-86341-4 (hardback) ISBN 978-0-521-68200-8 (pbk).