SMS Pluto

SMS Pluto
Hajótípus	szivattyús mellékhajó
Tulajdonos	császári és királyi haditengerészet
Pályafutása
Építő	Stabilimento Tecnico Triestino
Ára	114000 korona
Építés kezdete	1897 május
Szolgálatba állítás	1897. november 6.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	99 tonna
Hossz	24,6 méter
Szélesség	5,6 méter
Merülés	2,3 méter
Teljesítmény	200 lóerő
Sebesség	10,7 csomó (19,8 km/h)
Fegyverzet	nincs
Páncélzat	nincs
Legénység	2 tiszt + 16 fő legénység
Sablon Wikidata Segítség

Az SMS Pluto az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének szivattyús mellékhajója volt 1897–1918 között.

Építése, felszerelése

A hajó gerincét 1897 májusában fektették le a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban, az építési munkálatok szeptemberre fejeződtek be. 1897. november 6-án állították szolgálatba. A Plutot nagy teljesítményű Worthington duplex szivattyúkkal látták el, teljesítményük 150 tonna tengervíz volt óránként. A berendezést szivattyúzásra (pl. víz eltávolítása hajótestből) és tűzoltásra egyaránt alkalmazni lehetett.

Pályafutása

1898-ban az SMS Bellona alárendeltségébe került, amely a gépészek iskolahajójaként szolgált. Későbbi pályafutása során is a polai gépésziskola állományába tartozott.

1900. március 3. és 6. között részt vett az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási RT Szent István nevű gőzösének mentésében. A Szent István Fiuméből indult Glasgow-ba 3000 tonna liszttel a fedélzetén, azonban éjszaka hóviharba került és Medolinonál zátonyra futott. A szerencsétlenül járt hajót a Pluto és a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság Előre nevű vontatója próbálta levontatni a zátonyról.[1][2]

1902. szeptember 1-3. közt partraszálló gyakorlaton vett részt az Isztriai-félszigeten, amelyet az uralkodó is megtekintett.

1904. május 3-6 között részt vett a Magyar Horvát Tengeri Gőzhajózási RT (Ungaro-Croata) Dalmazia nevű gőzösének mentési munkálataiban. A hajó a Rab-sziget mellet, a Delfin-foknál futott zátonyra.[3]

1911. január 28-tól szolgálaton kívül helyezték, hogy kazáncserét végezzenek rajta.

1917 május 20. és 24. között részt vett az SM U-5 tengeralattjáró kiemelésében.[4] A búvárnaszád május 17-én aknarobbanás következtében süllyedt el a Fasana-csatornában.

1918. január 19-től a Tender 99 nevet viselte. 1920-ban az olasz királyi haditengerészet kapta meg, itt Volosca néven szolgálatba állították. 1945-ben még kikötői szolgálatra alkalmazták, további sorsa nem ismert.

A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.[5]

Jegyzetek

1. Pesti Napló 1900.03.06. 8. o.
2. Pesti Napló 1900.03.07. 7. o.
3. Magyarország 1904.03.31. 5. o.
4. Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-18. Wien, 1933. 568. o.
5. AT-OeStA/KA Marine NMA Marineschiffspläne Sch III/4. (Hozzáférés: 2023. december 1.)

Források

• Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe - Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN: 978-3-7083-0052-8
• Tengerészet. Tansegédlet a hadsereg és honvédségek tisztjei és tiszti iskolái számára. Budapest, 1914. Fordította: Reményi Ferenc.