A sárkány-szitakötők(Corduliidae) a szitakötők rendjének egyik családja. Nevét a Cordulia nemről kapta, amely a kordüleia (bunkó) görög kifejezésből származik és a hímek felül karcsú, alul kiszélesedő potrohformájára utal. Legközelebbi rokonaik a laposhasú acsák. Legrégebbi ismert fosszíliája 65 millió éves. Magyarországon négy, ebbe a családba tartozó szitakötőfaj honos.
Megjelenésük
Közepes vagy nagy termetű szitakötők. Lábaik jellemzően hosszúak és a család sok tagja fémzöld színű (főleg a Somatochlora nembe tartozó fajok); mások viszont kevésbé feltűnőek. Szemeik sokszor élénkzöldek. A nőstények petéiket egyesével (Somatochlora), csomagban (Cordulia) vagy hosszú zsinórban ( Epitheca ) rakják a vízbe. A zömök alkatú lárvák hosszú lábúak és potrohukon jól látható tüskéket viselnek.
Életmódjuk
A sárkány-szitakötők jó repülők, a hímek sok időt töltenek a levegőben, ahol nagy sebességgel és gyakran irányt változtatva röködnek. A nőstények óvatosabbak és inkább a parti növényzetben rejtőznek.
A párzás a levegőben kezdődik, de a növényekre telepedve fejezik be. A peterakást a nőstény egyedül, a hím asszisztenciája nélkül végzi. Ilyenor közel repül a felszínhez és potroha végét többször is a vízbe dugja. Egyes fajok a part iszapjára helyezik petéiket.
A lárvák lassú mozgásúak és szinte mindig az aljzaton tartózkodnak, néha beássák magukat az iszapba. Fejlődése ideje két-három évig is tart. Egyes fajok tizenkétszer is vedlenek. Kedvelt élőhelyeik az eutrofizálódó, mocsaras tavak vagy a nagyobb, erdős-bozótos partú síkvidéki állóvizek.
↑Martin Schorr, Martin Lindeboom, Dennis Paulson: World Odonata List. Update vom 10. Februar 2010 (DownloadArchiválva2013. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben)
↑Hansruedie Wildermuth: Die Falkenlibellen Europas. Neue Brehm-Bücherei Band653, Westarp Wissenschaften Hohenwarsleben 2008; S. 14. ISBN 978-3-89432-896-2.
Klaus Honomichl, Heiko Bellmann: Biologie und Ökologie der Insekten. CD-Rom. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart 1994, ISBN 3-8274-0760-5.
Gerhard Jurzitza: Der Kosmos-Libellenführer. Franckh-Kosmos Verlags GmbH & Co., Stuttgart 2000, ISBN 3-440-08402-7.
Klaus Sternberg, Rainer Buchwald: Libellen Baden-Württembergs. Band 2: Großlibellen. Eugen Ulmer Verlag, 2000, ISBN 3-8001-3514-0.
Hansruedi Wildermuth: Die Falkenlibellen Europas. Die Libellen Europas, Band 5. Die Neue Brehm-Bücherei 653. Westarp Wissenschaften, Hohenwarsleben 2008, ISBN 3-89432-896-7.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Falkenlibellen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
