Sárada írás

Sárada
A sárada szó sárada írással
Típus	abugida (bráhmi írásrendszer)
Nyelvek	kasmíri, szanszkrit
Időszak	1500-
Felmenő írásrendszerek	egyiptomi    ókánaánita     föníciai      arámi       bráhmi        gupta         sárada írás
Rokon írásrendszerek	sziddham, tibeti, kalinga, bhaiksuki
Leszármazott írásrendszerek	takri, landa
Unicode-tartomány	U+11180–U+111DF
ISO 15924	Shrd
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárada témájú médiaállományokat.

A sárada írás a bráhmi írások családjába tartozó abugida írásrendszer. Az írás a 8. és 12. század között volt elterjedt az indiai szubkontinens északnyugati részein (Kasmírban és a szomszédos területeken), a szanszkrit és a kasmíri nyelv írásához.[1][2][3] Eredetileg elterjedtebb volt, használata később Kasmírra korlátozódott, és ma már ritkán használják, kivéve a kasmíri pandit közösségben vallási célokra. Kasmír őshonos írása, Szaraszvati istennőről kapta a nevét, aki a tanulás istennője és a Sárada pítha templom fő istensége. A jelenleg ismert legrégebbi dél-ázsiai matematikai kézirat, a bakhsáli kézirat ezzel az írásrendszerrel íródott.

Története

A bakhsáli kézirat a sárada írás egy korai változatával készült. Afganisztán|ban és az indiai Himácsal régióban is használták. Afganisztánban felfedeztek egy, a 6-8. század között készült szobrot, amely Ganésa istent ábrázolja. Az alkotáson proto-sárada felirat szerepel, amely Khingala királyt említi.[4] A történelmi Markula Dévi templomban Mahisamardini istennőnek van egy sárada felirata Kr. u. 1569-ből.[5]

A 10. századtól kezdve regionális különbségek kezdtek megjelenni a Pandzsábban, a hegyvidéki államokban (részben Himácsal Pradesben) és Kasmírban használt sárada írás között.[6] Az írás használata végül szertartási célokra korlátozódott Kasmírban, mivel egyre kevésbé volt alkalmas a kasmíri nyelv írására. Az utolsó ismert felirat 1204-ből származik, a 13. század eleje mérföldkövet jelent a sárada írás fejlődésében.[6] A pandzsábban használt változat ettől a szakasztól kezdve a 14. századig tovább fejlődött; ebben az időszakban kezd megjelenni a gurmukhihoz és más landa írásokhoz hasonlító formákban. A 15. századra a sárada írás olyan jelentősen fejlődött, hogy az epigráfusok ekkor már külön névvel, Deváesza néven jelölik az írást.[6]

Képek

• 
  A 6 - 8. század között készített márvány Ganésa szobor, amelyet az afganisztáni Gardezben találtak, jelenleg a kabuli Dargah Pir Rattan Nath-ban található.
• 
  Az írásrendszer eredeti elterjedési területe, a jelenlegi államhatárokkal.
• 
  Az aum jelképe sárada írással
• 
  Mássalhangzók.
• 
  Magánhangzók.
• 
  Sárada írással írt kézirat.
• 
  Kasmíri miniatúra festmény Brahma, Visnu, Siva (Mahádéva) és más indiai istenségek ábrázolásával és az aum jelével.

Jegyzetek

1. Encyclopaedia of the History of Science, Technology, and Medicine in Non-Western Cultures (angol nyelven). Springer Science & Business Media, Bakhshali Manuscript entry. o. (2008. január 27.). ISBN 9781402045592 
2. A History of Ancient and Early Medieval India: From the Stone Age to the 12th Century (angol nyelven). Pearson Education India, 43. o. (2008. január 27.). ISBN 9788131711200 
3. Sir George Grierson. (1916). "On the Sharada Alphabet". Journal of the Royal Asiatic Society, 17.
4. From Persepolis to the Punjab: Exploring Ancient Iran, Afghanistan and Pakistan, Elizabeth Errington, Vesta Sarkhosh Curtis, British Museum Press, 2007 p. 96
5. Observations on the Architecture and on a Carved Wooden Door of the Temple of Mirkulā Devī at Udaipur, Himachal Pradesh, Francesco Noci, East and West, Vol. 44, No. 1 (March 1994), pp. 99-114
6. N3545: Proposal to Encode the Sharada Script in ISO/IEC 10646. Working Group Document, ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, 2009. március 25.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sharada script című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.