Sándor Frigyes

Sándor Frigyes
Sándor Frigyes szobra Dunaújvárosban, a nevét viselő zeneiskola előtt (Rohonczi István alkotása)
Született	Stern Frigyes 1905. április 24.[1][2][3][4] Budapest[1]
Elhunyt	1979. június 1. (74 évesen)[2][3] Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Dénes Vera
Gyermekei	Sándor Anna
Foglalkozása	hegedűművész koncertmester karmester zenepedagógus egyetemi oktató hegedűművész
Iskolái	Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1915–1927)
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1965) Liszt Ferenc-díj (1969) Magyarország Kiváló Művésze díj (1975)
Halál oka	öngyilkosság
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (4-38-21)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor Frigyes témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sándor Frigyes (Budapest, 1905. április 24. – Budapest, 1979. június 1.) magyar hegedűművész, karmester, pedagógus. Sándor Renée zongoraművész öccse. Felesége Dénes Vera gordonkaművész. Lánya, Sándor Anna (1950–2022) a Liszt Ferenc Kamarazenekar gordonkása.

Életpályája

Stern Vilmos (1864–1915) csillárgyáros és Seidner Szidónia (1876–1971) fia. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Mambriny Gyulánál és Waldbauer Imrénél tanult. 1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymestere, 1933-tól segédkarmestere volt. Karbántalmai miatt fokozatosan le kellett mondania az aktív hangszerjátékról. Az 1930-as évek közepén már elismert karmester volt, számos együttest (pl. a Magyar Női Kamarazenekart) dirigált. Főleg a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint a 20. század magyar zeneműveinek bemutatását szorgalmazta. Bartók Béla 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját Magyarországon elsőként adta elő.

1939-ben az OMIKE zenekaránál ismerte meg Dénes Verát, akivel 1940-ben kötött házasságot és akivel a nyilasuralom alatt hamis papírokkal bujkáltak a felszabadulásig.

1945 után hegedűt és kamarazenét tanított a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában, valamint a Nemzeti Zenedében. 1949-ben 5 kötetes Hegedűiskolát adott közre Járdányi Pál, Rényi Albert és Szervánszky Endre közreműködésével. Ebben elsőnek publikálta az alapfokú oktatás számára kodályi és a népdalon alapuló pentaton melodika játékmódját. Szintén 1949-ben az akkor alakult Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója nevezték ki. Emellett karmesteri tevékenységét is folytatta. 1958 és 1975 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított kamarazenét. Tanítványaiból 1963-ban szervezte meg a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek haláláig a művészeti vezetője volt.

Lánya, Sándor Anna (1950–2022) a Liszt Ferenc Kamarazenekar gordonkása.

Emlékezete

Feleségével közös emléktáblája egykori lakhelyükön, a XIII. kerület Kresz Géza utca 17. számú ház falán.

• Feleségével közös emléktáblája egykori budapesti lakhelyükön, a XIII. kerület Kresz Géza utca 17. számú ház falán látható.
• Dunaújvárosban az ő nevét viseli a város alapfokú művészeti iskolája, melynek bejárata előtt 2016 óta ott áll a mellszobra is (Rohonczi István alkotása).

Jegyzetek

1. Sándor Frigyes, https://zeneakademia.hu/lexikon_nagy_elodok/sandor-frigyes-1734
2. VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. BnF-források (francia nyelven)
4. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Zeneakadémia
• OMIKE.hu Archiválva 2021. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Emléktáblája avatásáról

További információk

• Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943.