Rosztov Velikij

Nem tévesztendő össze a következővel: Rosztov-na-Donu.

Rosztov Velikij (Росто́в Вели́кий)
A rosztovi kreml
Rosztov Velikij címere Rosztov Velikij zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Jaroszlavli terület
Járás	Rosztovi
Polgármester	K. E. Sevkopljasz
Irányítószám	152150, 152151, 152153, 152155, 152159
Körzethívószám	+7 48536
Autórendszám kódja	76
Testvérvárosok	Lista Stevens Point Elektrostal Arzamasz
Népesség
Teljes népesség	27 298 fő (2024. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	980 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	100 m
Terület	32 km²
Időzóna	UTC+4
Elhelyezkedése
é. sz. 57° 11′, k. h. 39° 25′57.183333333333, 39.416666666667Koordináták: é. sz. 57° 11′, k. h. 39° 25′57.183333333333, 39.416666666667
Rosztov Velikij Pozíció a Jaroszlavli terület térképén
Rosztov Velikij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosztov Velikij témájú médiaállományokat.

Rosztov Velikij (oroszul Росто́в Вели́кий, rövidebb mevén Rosztov) város Oroszország Jaroszlavli területén, a Nyero-tó partján; a Rosztovi járás központja. Oroszország egyik legrégebbi városa, nagyszámú építészeti műemlékkel rendelkezik. Része az Oroszországi Arany Gyűrűnek, az ősi városokat összefogó turisztikai körútnak. Lakossága 2013-ban 31 047 fő volt.

Története

A Kijevi Rusz idején

Az Uszpenszkij-székesegyház Rosztovban

A várost először az orosz őskrónika említi a 862-es évről szólva, de ekkor már fontos település volt, melyet elsősorban finnugor merják laktak. A régészeti ásatások szerint a 7. században keletkezett és a merják politikai központja volt. A 9. században a novgorodi Rurik hódította meg a várost. A későbbiekben Rosztov a Kijevi Rusz északkeleti részének fontos városa és egyik részfejedelemségének központja volt. A 11. század végétől egészen 1788-ig püspökségi (eparchia) központ. 1207-től kezdve külön részfejedelemség volt a Vlagyimiri nagyfejedelemségen belül. Rosztov ekkor élte egyik fénykorát, fejedelmi és püspöki udvara volt, 15 temploma és több kolostora, valamint jelentős piaca.

A mongol hódítás után

A mongol hódítás idején csapatokat küldtek a nagyfejedelem segítségére, de ezután a ellenállás nélkül megadták magukat. A korábbi fejedelmet kivégezték, kiskorú fia pedig a kán vazallusa lett. 1262-ben a város lakossága fellázadt a tatár adószedők ellen. 1297-ben György moszkvai fejedelem rosztovi hercegnőt vett feleségül, de ez nem gátolta meg abban, hogy 1317-ben felgyújtsa a várost és elkergesse fejedelmét, mert az ellenfelét, a tveri Mihailt támogatta. 1328-tól kezdve Rosztov a Moszkvai fejedelemség befolyása alá kerül és az 1430-as évektől teljesen elveszti önállóságát: fejedelem helyett moszkvai kormányzó irányítja.

A cári Oroszországban

Rosztovi tél (K. Juon képe, 1906)

Rosztov az egységes orosz államban is megőrizte jelentőségét, fontos egyházi központ volt. Püspöke előbb archepiszkopkoszi, majd 1589-től metropolitai rangot kapott. A rosztovi metropolita a leggazdagabb egyházi személyek közé tartozott Oroszországban. A zavaros idők során 1608-ban a lengyelek Rosztovot felgyújtották és kirabolták, valamint a metropolitát is elhurcolták. A 17. század második felében Iona Szoszijevics metropolita kezdeményezésére jelentős építkezések kezdődtek a város központjában, ekkor alakult ki a kreml a mai formájában.

Az újkorban

Az 1778-as kormányzósági reform során a rosztovi eparchia átkerült Jaroszlavlba. A 18. század közepétől kezdve rendezték meg a rosztovi vásárt, amelynek köszönhetően a város kereskedelmi és ipari jelentősége fokozatosan nőtt. Ebben az időszakban híresek voltak a zománcozott rosztovi dísztárgyak. 1883-ban megnyílt az Egyházi Régiségek Múzeuma. Az első vízvezetéket 1885-ben építtette a helyi lenvászongyár tulajdonosa. 1900-ban Rosztov virágzó vidéki orosz kisváros volt, 14 500 lakosát 4 iskola, papnevelde, lánygimnázium, művészeti iskola, 22 templom, 5 kolostor valamint 21 gyár szolgálta.

Az 1970-es években Rosztovot bevonták az Aranygyűrű turisztikai útvonalba, és ehhez kapcsolódóan szállodát építettek a városban. Ipari potenciálját elsősorban katonai irányultságú finommechanikai és híradástechnikai üzemek alkották. Ebben az időszakban jelentős infrastrukturális beruházások történtek, bővítették a csatornázást, a vízvezetéket és a gázellátást is.

Turisztikai látványosságok

Rosztov belvárosa a hagyományos, 17-19. századi orosz építészet egyik gyöngyszeme. Az alább felsoroltakon kívül említésre méltó a nevezetes rosztovi harangjáték a maga 13 különböző hangú harangjával, melyek közül a legnagyobb eléri a 32 tonnát.

Szpaszo-Jakovlevszkij kolostor

• Avramijev Bogojavlenszkij kolostor, Rosztov legrégebbi, a 11. században alapított kolostora
• A rosztovi kreml, a régi metropolitai székhely. Miután a metropolita elköltözött, I. Sándor cár elrendelte a lebontását, de ezt csak a legmagasabb óratorony esetében hajtották végre. Fokozatosan pusztult, míg a 19. század végén a helyi kereskedők kezdeményezésére restaurálták. A tornyokkal és fallal megerősített kremlben számos templom (közülük a legjelentősebb, az 1508-ban alapított Uszpenszkij-székesegyház), palota és a harangjáték található.
• Szpaszo-Jakovlevszkij kolostor. A város nyugati felén, a Nyero-tó partján terül el, forrását a pravoszláv zarándokok gyógyhatásúnak tartják.
• Trojce-Varnyickij kolostor. 1427-ben épült Radonyezsi Szergij születésének helyszínén. 1609-ben a lengyelek kifosztották és felgyújtották, 1919-ben a szovjethatalom záratta be. 1995-ben kapta vissza az ortodox egyház.
• Rozsgyesztvenszkij kolostor. Az apácakolostort 1390-ben alapította Ioann archiepiszkoposz, Radonyezsi Szergij unokaöccse és kedvenc tanítványa.
• Rosztovi gimnázium. A gimnázium 1910-ben épült, csillagászati obszervatórium, színházterem, 300 fős előadóterem és jelentős könyvtár tartozik hozzá.

Gazdasága

A városban 1975 óta műszergyártó finommechanikai üzem működik, amelyhez 1990-ben csatolták a korábban külön üzemelő, ipari gyémántot feldolgozó gyárat. A gyár katonai célra gyárt műszereket, főleg éjjellátó készülékeket.

2009-ben Rosztovban két nagyobb (elsősorban javítással foglalkozó) járműüzem működött, ám ekkor az egyik bezárta a helyi telephelyét és átköltözött Jaroszlavlba. Ugyanebben az évben viszont megnyílt egy tetőablakokat gyártó üzem.

Az élelmiszeriparnak nagy hagyománya van a városban, már a 19 században is foglalkoztak kávépótló- és kvaszgyártással. Ma Rosztovban hústermékeket, pékárukat, kvaszt, száraztésztát állítanak elő.

Nagy népszerűségnek örvendenek a hagyományos rosztovi zománcozott kerámiák és egyéb emléktárgyak, amelyeket mind a helyi üzemben, mind manufakturális körülmények között, kézileg is állítanak elő.

Testvérvárosai

A Nyero-tó

• Jämsä, Finnország
• Stevens Point, Wisconsin, USA
• Csernyihiv, Ukrajna
• Makariv, Ukrajna
• Arzamasz, Oroszország
• Nîmes, Franciaország

Jegyzetek

1. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2024 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 25.

Források

• Безсонов С. В. Ростов Великий. — М., Изд-во Академии Архитектуры СССР, 1945. (Серия «Сокровища русского зодчества»).
• Баниге В. С., Брюсова В. Г., Гнедовский Б. В., Щапов Н. Б. Ростов Ярославский. Путеводитель по архитектурным памятникам. / Под ред. архитектора, кандидата искусствоведения В. В. Косточкина. — Ярославль, Книжное изд-во, 1957. 192 с., план.
• Иванов В. Н. Ростов Великий. Углич. — М., Искусство, 1964. (Серия «Архитектурно-художественные памятники городов СССР»).
• Ильин М. А. Путь на Ростов Великий. (От Александрова до Ростова Ярославского). — М., Искусство, 1975. (Серия «Дороги к прекрасному»).
• Посетите Ростов Великий. — Ярославль, ЦРИБ Турист, 1978.
• Егорова М. В. Золотое кольцо. Памятники древнерусского зодчества. — М., Советская Россия, 1979.
• Тюнина М. Н. Ростов Ярославский. (Путеводитель по городу и окрестностям). — Ярославль, Верхне-Волжское книжное изд-во, 1979. 240 с.
• Федотова Т. П. Вокруг Ростова Великого. — М., Искусство, 1987. (Серия «Дороги к прекрасному»).
• Мельник А. Г. Исследования памятников архитектуры Ростова Великого. — Ростов, 1992. — 135 с.
• Никитина Т. Л. Церковь Воскресения в Ростове Великом. — М., Северный паломник, 2002.
• Крестьянинова Е. И., Никитина Г. А. Ростов Великий. Путеводитель. — М., 2008.
• Мельник А. Г. Ростовский кремль. — М.: Северный паломник, 2011. — 120 с. — ISBN 978-5-94431-251-8

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ростов című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Rosztov Velikij témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap (oroszul)