Robert Norman Reiner (Bronx, 1947. március 6. –) kétszeres Primetime Emmy-díjas amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer és humorista.
Bronxi zsidó családban született 1947. március 6-án. Édesanyja Estelle Reiner (leánykori nevén Lebost, 1914–2008) színésznő, édesapja Carl Reiner (1922–2020) humorista, színész, rendező, forgatókönyvíró és producer.[1]
Felsőfokú tanulmányaira az UCLA Film School tanintézményben került sor.[2]
Az 1980-as évektől Reiner a filmrendezés felé fordult. Első munkája A turné (1984) című áldokumentumfilm volt, mely a Spinal Tap elnevezésű fiktív rockbandáról szól, kifigurázva a rockzenészek életét. Következő filmje, a Tuti dolog című, 1985-ben bemutatott romantikus kalandfilm-vígjáték szintén kedvező kritikákat kapott.[6] Reiner 1986-os Állj mellém! című filmje egy felnövéstörténet, Stephen KingA test című novelláját dolgozza fel. Kultuszfilm lett és maga King is úgy nyilatkozott, hogy első alkalommal adaptálták egy művét sikeresen filmvászonra.[7] A film a kritikusok tetszését is elnyerte, Oscarra jelölték legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában és két Golden Globe-jelölést is szerzett – egyiket maga Reiner, mint legjobb filmrendező.
1987-es A herceg menyasszonya című fantasy-kalandfilmje ismét pozitív visszajelzéseket tudhatott magáénak, ahogyan az évtized során rendezett utolsó munkája, a Harry és Sally (1989) is. A Billy Crystal és Meg Ryan főszereplésével készült romantikus vígjáték Reiner Castle Rock Entertainment elnevezésű, 1987-ben alapított filmprodukciós vállalatán keresztül született meg és a műfaj legjobbjai közt tartják számon.[8] A pozitív kritikák mellett egy Oscar-, öt Golden Globe- és két BAFTA-jelölést kapott, utóbbiból a legjobb eredeti forgatókönyv díját el is nyerte.
1990 utáni filmjei
1990-ben egy újabb King-művet adaptált: az 1987-ben publikált Tortúrából készült azonos című thrillerről a regényíró ismét elismerően nyilatkozott, a főszereplő Kathy Bates pedig alakításával a legjobb női főszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjakat is hazavihette. 1992-ben került mozikba Reiner egyik legsikeresebb rendezése, az Egy becsületbeli ügy című tárgyalótermi dráma, melyet négy Oscarra és öt Golden Globe-ra jelöltek. Következő filmje, a Világgá mentem (1994) azonban csúfos bukásnak bizonyult. Minden idők egyik legrosszabb filmjeként tartják számon és bevételi szempontból is kudarcot vallott. Hat kategóriában jelölték Arany Málna díjra és a legrosszabb rendező díjra Reiner is esélyes volt. Következő két filmje – Szerelem a Fehér Házban (1995), Kísért a múlt (1996) – már lényegesen jobb kritikákat szerzett, utóbbival ismét esélyes lett a legjobb filmrendezőnek járó Golden Globe megnyerésére. 1999-ben újabb romantikus filmet rendezett, Velem vagy nélküled címmel, de a Bruce Willis és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült alkotás nem aratott sikert a kritikusok körében.
A 2000-es évek során összesen három filmet rendezett. Az Alex és Emma – Regény az életünk (2003) és az Azt beszélik (2005) című romantikus filmjei gyenge kritikákat kaptak és anyagilag sem voltak jövedelmezők. A Jack Nicholson és Morgan Freeman nevével fémjelzett 2007-es A bakancslista című vígjáték-dráma viszont – bár kritikái megosztóak voltak – első helyezést ért el a jegypénztáraknál és többszörösen visszahozta a film költségeit.[9]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Magánélete
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
1971-ben ismerte meg és vette feleségül Penny Marshall színész-rendezőnőt. Házasságuk 1981-ig tartott, közös gyermekeik nem születtek. Reiner örökbe fogadta Marshall korábbi, Michael Henryvel kötött házasságából született lányát, Tracy Reinert.[10][11]
Második feleségével, Michele Singer fotóssal az 1989-ben bemutatott Harry és Sally forgatásán találkozott. Singer hatására Reiner megváltoztatta a film végkifejletét (a címszereplők eredetileg nem találtak volna egymásra).[12][13] A házaspárnak három gyermeke született: Jake, Nick és Romy Reiner.[14]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rob Reiner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.