|
Rigoberta Menchú
Rigoberta Menchú Tum (Chime, Guatemala, 1959. január 9. –) guatemalai emberi jogi harcos. 1992-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki „A szociális igazságért és a bennszülött népek jogainak tiszteletben tartásán alapuló etnokulturális megbékélésért végzett munkája elismeréseképpen.” 2007 szeptemberében indult a guatemalai elnökválasztáson. ÉletrajzaRigoberta Menchú szegény földműves családban született és a quiche maja kultúrában nőtt fel. Családja kávé- és gyapotültetvényeken dolgozott, ahol a munkásoknak gyakorlatilag semmi joguk nem volt: naponta 15 órát fáradoztak éhbérért. Később katolikus internátusba került, ahol megismerkedett a felszabadítás teológiájával[1] és a feminista mozgalommal. A Menchú családot azzal vádolták, hogy a baloldali gerillamozgalommal szimpatizál, ezért édesapját többször letartóztatták és megkínozták. Felmentése után csatlakozott az akkor alakult Comité de Unidad Campesina (CUC, Committee of the Peasant Union) nevű mozgalomhoz. 1979-ben 16 éves öccsét elrabolták, megkínozták és a családja szeme láttára felgyújtották. 1980-ban édesapja – 38 indián vezetővel együtt – egy tűzben vesztette életét, miután a rezsim hívei felgyújtották a guatemalai spanyol nagykövetség épületét, ahol az indiánok emberi jogainak megsértése ellen tüntettek; édesanyját is megkínozták és meggyilkolták. Menchú 1979-ben lépett be a CUC nevű mozgalomba, amelynek munkájában egyre intenzívebben részt vett: sztrájkot szervezett a földművesek jobb munkakörülményeiért, 1981. május 1-én pedig a fővárosban rendezett tüntetéseket. Belépett a radikális Január 31. Népi Front (31st of January Popular Front) nevű mozgalomba, ahol arra tanította a gazdákat, miképp tanúsítsanak ellenállást a katonai diktatúra elnyomásának. Egy idő után kénytelen volt elrejtőzni, majd Mexikóba menekült. Ettől kezdve külföldön is erélyesen fellépett az indián lakosság jogaiért és a guatemalai elnyomás ellen. 1982-ben egyik alapító tagja volt az egyesült ellenzéki pártoknak (The United Representation of the Guatemalan Opposition). 1983-ban került kiadásra biográfiája, Yo, Rigoberta Menchú címmel, amely segítségével világszerte ismertté vált, annak ellenére, hogy a könyv egyes részei kétségesek. 1986-ban csatlakozott a CUC vezetőségi bizottságához. 1990-ben megkapta UNESCO Békére Nevelés Világdíját.[2] 1992-ben Nobel békedíjjal jutalmazták az indián lakosság érdekében, a jobboldali diktatúrával szemben kifejtett tevékenységéért (33 évesen ő volt a legfiatalabb, aki ebben a megtiszteltetésben részesült). Az indiánok szószólójaként a Nobel-díj révén a világ nyilvánossága elé tárhatta népének tragédiáját; a nyilvánosság és nemzetközi erőfeszítések a kormányt nagyobb nyíltságra és a gerillákkal való tárgyalásra késztette, ami végül békeszerződéshez vezetett (1996). Efraín Rios Montt és sok bűntársa[3] elkerülte az ítéletet, mivel az 1996. évi békeszerződés amnesztiát biztosított a 36 évig tartó polgárháború bűnösei számára. Az amnesztia nagy ellenzői az emberi jogi szervezetek és Menchú is, aki nemzetközi – pontosan spanyolországi – jogorvoslatért folyamodott (Spanyolország alkotmánya megengedi a bíróknak, hogy súlyos esetekben világszerte beavatkozhassanak). 1999. júliusában a spanyol igazságszolgáltatás nemzetközi elfogató parancsot adott ki Rios Montt és az egykori katonai diktatúra tagjai ellen: népirtás, állami terrorizmus és az emberi jogok megsértése vádjával. A guatemalai igazságszolgáltatás egy alkotmányváddal akadályozta a spanyol jogorvoslat munkáját. Menchút többször megfenyegették és ellenvádat emeltek hazaárulás címen, mivel az eljárást külföldön kezdeményezte. Menchú próbálkozása sikertelen volt. A Nobel-díjjal járó pénzdíjból egy alapítványt hozott létre (Fundación Rigoberta Menchú Tum), amely segítségével iskolákat támogatott, valamint egy mexikói cégcsoporttal közösen gyógyszertár-hálózatot (Farmacias Similares) épített ki az országban. 1996-ban az ENSZ az UNESCO jószolgálati nagykövetének választotta.[4] 2007 szeptemberében a következő indokkal indult a guatemalai elnökválasztáson: "Guatemala 200 éves történetében a maják mindig csak választói jogukat gyakorolhatták, de őket sohasem választották meg, itt az ideje, hogy ezen változtassunk." Kampányában a Winaq (maja indián nyelven – emberi teljesség) maja indián politikai mozgalom támogatta volna, de a párt a választásig már nem tudta regisztráltatni magát, ezért két kisebb baloldali párt támogatását vette igénybe. Az első fordulóban a szavazatok csupán 3%-át kapta meg. Győzelem esetén ő lett volna az első nő és az első maja ebben a magas beosztásban. Idézet
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
