|
RendszerdinamikaA rendszerdinamika a körülöttünk lévő világ tanulmányozásának egy módszere. Míg más tudományágak a világot kicsi- és kisebb részeikben tanulmányozzák, addig rendszerdinamikusok a dolgokat időbeli változásaikkal együtt, teljességükben vizsgálják. A rendszerdinamika központi témája a rendszert alkotó részek közötti kölcsönhatások, azaz a rendszer viselkedésének megértése. A rendszerdinamika szempontjából rendszernek tekinthető bármilyen két- vagy több, egymással kölcsönhatásban lévő részből álló felépítmény, mint például egy gőzgép, bankszámla, vagy egy focicsapat. A rendszeren belüli tárgyak és emberek egymással un. “visszacsatolásokon” keresztül érintkeznek, azaz az egyik paraméter időben való megváltozása befolyásolja a rendszer egy vagy több másik paraméterének értékét, mely(ek) visszahatással van(nak) az eredeti paraméterre… és így tovább.
A rendszerdinamika tehát a rendszer alapszerkezetének tanulmányozása révén értelmezi a rendszer viselkedési módjait. Az analizált rendszerek és problémák nagy része számítógépen is modellezhetőek és így a rendszerdinamika kihasználja, hogy e számítógépes modellek megnövekedett számítási sebessége lehetővé teszi az emberi elme képességeit lényegesen meghaladó bonyolultságú rendszerek egyidejű számításainak elvégzését. Rendszerdinamika kezdeteiA hidegháború elején Jay W. Forrester az MIT Lincoln Laboratóriumában vezette a “Whirlwind” és SAGE nevű haditengerészeti programokat, melynek során Forresterben egy nagy fokú elismerés alakult ki a vállalati vezetőkkel szembenéző nehézségek iránt. E tapasztalatok győzték meg Forrestert arról, hogy a haladás legfőbb akadályát nem az ipari problémák mérnöki megoldása, hanem a kivitelezés menedzselése jelenti. Ennek okát abban látta, hogy a társadalmi rendszereket sokkal nehezebb megérteni és vezérelni, mint a fizikai rendszereket. 1956-ban (38 éves korában) elfogadta az MIT újonnan alapított Sloan Menedzsment Iskolájának vezetését, s a kezdetektől fogva az a cél vezette, hogy tudományos- és mérnöki hátterét a vállalatok sikerét vagy sikertelenségét befolyásoló alaptényezők meghatározására alkalmazza. Az ’50-es évek közepén a General Electric vezetésével való kapcsolata során alkalma nyílt a mérnöki- és menedzselési problémák közös vonásaiba bepillantást nyerni. Abban az időben ugyanis GE vezetését zavarba hozta, hogy a Kentuckyban lévő készülékgyárukban egy hároméves ciklusú jelentős munkaerőingadozást figyeltek meg, melyre az üzleti ciklus által okozott ingadozások számukra elégtelen magyarázatokat adtak. A munkafelvételt és elbocsátást irányító vállalati döntés-hozatal egyszerű modellezésével, a GE gyáregységek készlet-áram-visszacsatolás szerkezetének kézzel végzett számításai segítségével Forrester sikeresen bizonyította, hogy a GE munkaerőingadozásai nem külső erők, mint az üzletciklusok, hanem a cég belső szerkezeti felépítésének következménye. Ez a majdnemhogy egy vacsora közbeni szalvétára vázolt kézi szimuláció volt a rendszerdinamika területének kezdete. Ezt követően, az ’50-’60-as évek folyamán Forrester szakmérnöki hallgatók egy csoportjával a rendszerdinamika tudományterületét nagyon gyorsan mozdította a kézi szimuláció szakaszából a fejlett számítógépes szakaszba. Richard Bennett alkotta az első rendszerdinamikai modellezési nyelvet, melyet 1958-ban ő a SIMPLE (egyszerű ~ Simulation of Industrial Management Problems with Lots of Equations) nevet adta. 1959-ben Phyllis Fox és Alexander Pugh írta meg a SIMPLE jelentősen javított változatát a DYNAMO-t (DYNAmic MOdels), mely a következő harminc évben általános használatba került. Forrester 1961-ben adta ki a még mindig érvényesnek számító Ipari Dinamika című könyvét. Korai sikerekE hősi kezdetektől a rendszerdinamika csaknem kizárólag vállalatvezetési problémák értelmezését szolgálta, de 1968-ban egy váratlan esemény hirtelen jelentősen kiszélesítette e fiatal tudományág alkalmazási területét. Az történt, hogy Boston korábbi polgármesterét John Collinst az MIT Városi Ügyek vendégprofesszorának nevezték ki. Collins aki az ’50-es évektől paralízisben szenvedett, egy könnyen elérhető irodát keresett. A véletlen úgy hozta, hogy a Forrester irodája melletti használatlan iroda pontosan megfelelt igényeinek. Így Collins és Forrester munkanapi szomszédok lettek. Rendszeres beszélgetéseket folytattak a város problémáiról és azok megoldásairól. E beszélgetések eredményeként született a Városi Dinamika című könyv. Az ebben leírt modell képviselte a rendszerdinamika első nem-vállalati alkalmazását és nagy vitákat kavart – sőt, még kavar ma is. A mű világosan bizonyította, hogy sok közismert városi rendelkezés vagy nem hatékony, vagy egyenesen káros. A modell néhány, a közfelfogással ellenkező intézkedést javasolt, melyek az első pillantásra hibásnak tűntek, de meglepően hatékony eredményeket hoztak. A Városi Dinamika modellje szerint például lakóházak építése az alacsonyjövedelműek számára nem segíti a várost, hanem inkább annak fejlődését akadályozó nyomorcsapdát teremt, míg a szegénytelepek lerombolása lehetőséget nyújt új munkahelyek teremtésére és a városi lakosság általános életszínvonalának emelkedéséhez vezet. KifejlődésA következő nem-vállalati alkalmazás nem sokkal követte az elsőt: 1970-ben a Római Klub meghívta Jay Forrestert egy berni találkozóra Svájcba. Közismert, hogy a Róma Klub egy olyan szervezet, melynek tagjai – saját szavaikkal – “az emberiség bajai” megoldásán fáradoznak, azaz céljuk a föld megújítható- és meg nem újítható erőforrásai kimerüléséből, a szennyeződés felhalmozódásából és a népesség exponenciális növekedéséből adódó, a jövőben bekövetkező globális krízis elkerülése. Ezen a találkozón Forrestert megkérdezték, hogy a rendszerdinamika alkalmazható-e az “emberiség bajainak” megoldására? ’’Természetesen’’ – válaszolta. Hazafelé repülve felvázolta a világ társadalmi-gazdasági rendszerének első modelljét, amit WORLD1-nek nevezett. Hazaérkezése után, a Római Klub tagjainak látogatására készülve, Forrester finomította modelljét és a Világ-Dinamika című könyvében WORLD2címmel hozta nyilvánosságra. Ez a munka azonnal óriási, világméretű érdeklődést keltett. A WORLD2 feltérképezte a világ népessége, az ipari termelés, a szennyezettség, az erőforrások és az élelmiszerek közötti fontos összefüggéseket. A modell a világ társadalmi-gazdasági rendszerének teljes összeomlását jósolta a 21. században, hacsak nem teszünk komoly lépéseket, hogy megelőzzük a föld teherbíróképessége kimerülését. A modell azt is megmutatta, hogy mik azok a változások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a globális rendszert viszonylag magas szinten lehessen fenntartani hosszú távon. A nagy figyelemre való tekintettel a Római Klub felajánlotta, hogy fedezi az emberiség bajainak a rendszerdinamika módszereivel való kiterjedt és részletes tanulmányozása költségeit. Forrester ebben az időben a Város-Dinamika továbbfejlesztésén dolgozott és maga helyett korábbi doktori tanítványát, Dennis, Donella Meadows férjét ajánlotta, aki sikeresen vezette azt a munkát, ami a WORLD3 nevű modellt hozta létre. Ezt a munkát A Növekedés Határai című könyvében írta le. Annak ellenére, hogy ez a modell sokkal részletesebb volt mint a WORLD2, megállapításai azzal azonosak voltak, s mégis a könyv barátságos nyelvezete a nem-szakértő olvasók számára is elérhetővé tette a nem csak a végkövetkeztetések lényegét, hanem azok elérésének módját is, így A Növekedés Határai még a Világ-Dinamika sikerét is felülmúlta. 1991-ben A Növekedés Határainak eredeti szerzőhármasa a huszadik évforduló alkalmából újra írták tanulmányukat és eredményeiket A Határokon Túl című könyvükben jelentették meg korábban nem létező adathalmazzal és korábbi kritikus véleményeket megválaszoló gondosan előkészített előadással egészítették ki. Az újraépíttetett modelljüket WORLD3-91 néven mutatták be. Rendszerdinamika maAz utóbbi húsz évben Jay Forrester figyelme két területre összpontosul: Forrester későbbi életének másik nagy célja egy teljes kör bizonyos értelemben való bezárását jelentheti. Az élet úgy hozta, hogy Forrester az MIT-ban végzett tanulmányai kezdetén első szárnypróbálgatásait Gordon Brown tanár, a Szervodinamikai Laboratórium alapítójának keze alatt végezte. Amikor Brown 1973-ban nyugdíjba ment, az Arizonabeli Tucson-ban kezdett telelni. A ’80-as évek végén Brown a Tucson iskolarendszer tanítóinak tartott egy rendszerdinamikát bemutató előadássorozatot – említésre méltó eredményekkel. Rendszerdinamika nemcsak a felső tagozatban terjedt futótűzként, hanem az egész iskolarendszerben. Ezt a kezdeményezést Forrester előrelátó útmutatással, Jim és Faith Waters önzetlen anyagi támogatással és John Bemis szükséges információ hálózat teremtésével támogatta, és ma, ezekben az iskolákban Shakespeare-től kezdve, gazdaságtanon keresztül egészen a fizikáig teljesen, vagy részben rendszerdinamika segítségével végzik az oktatást. Sőt, az iskolarendszer maga is használja a rendszerdinamikát, hogy maga is egy tanuló szervezetté váljon. A rendszerdinamika általános oktatásának jövője meglehetősen ígéretesnek tűnik. Egy egész nemzetközi elosztóhálózat alakult ki, és az interneten keresztül sok honlap segíti az információk elérését. Az Egyesült Államokban, de a világ más részein is számos általános- és középiskolai tanár kezdte el a rendszerdinamika oktatását és használatát saját tantervébe olvasztani és e témában rendezett nemzetközi konferenciákra járást. Mindezek a fejlemények arra utalnak, hogy a jövő vállalatainak és közigazgatási szervezeteinek döntéshozói a velük szembenéző problémákat a rendszerdinamika lencséjén keresztül nézik majd… A tudományág jelentősebb neveiForrások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
