Rathmann János
Rathmann János (Sárbogárd, 1934. február 13. – 2018. április 25.) magyar filozófiatörténész, germanista, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.[1][3] ÉleteTanulmányai1953 és 1958 között a Szegedi Tudományegyetemen, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán filozófiai, német nyelvi és orosz nyelvi tanulmányokat folytatott. 1958-ban szerezte meg a filozófia szakos tanári diplomát, 1959-ben pedig a német nyelv- és irodalomszakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, mindkettőt kitüntetéssel.[1] Tudományos fokozatát (CSc) 1972-ben szerezte, 1989-ben lett a filozófia tudományok doktora (DSc). MunkásságaA felvilágosodás szellemtörténetének, a kor magyar-német hatástörténetének nemzetközi hírű kutatója. Herder és Hamann életművének avatott ismerője, földolgozója. Behatóan kutatta Herder magyarságképét. A kilencvenes évektől kezdve érdeklődése az osztrák-magyar felvilágosodás kérdései felé fordul. Kutatja a felvidéki (szepesi) német ajkú, lutheránus filozófus-tanárok, elsősorban Johann Genersich, Christian Genersich és a fiatalabb, ill. idősebb Johann Toperczer felvilágosító tevékenységét, valamint Kant filozófiájának korabeli magyarországi recepciójában játszott szerepüket. Főbb művei
Jegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia