Raphael Hoffhalter (Poznan, 1525–1530 körül – Gyulafehérvár, 1568. február végén; temetésére március 2-án került sor) vándor nyomdász, János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari nyomdásza.
Életpályája
Eredeti családneve Skrzetusky. Városlakó, feltehetőleg iparral foglalkozó lengyel nemesi családból származott. A nyomdászat mesterségét külföldön - nem bizonyított feltevések szerint Németalföldön – sajátította el. 1549-ben Zürichben egy svájci polgár leányát vette feleségül. 1555-ben Bécsbe költözött, ahol eleinte Caspar Kraft betűöntő műhelyében dolgozott. 1556-ban három évre szóló császári privilégiumot kapott nyomdászi, mintametszési és könyvkereskedői tevékenységre. 1563-ig közel 130 könyvet adott ki, és a minőséget tekintve a század legjobb bécsi nyomdászai közé tartozott. Számos könyvét saját maga által készített fametszetekkel díszítette. 1563 elején onnan a protestantizmus iránti hajlandósága miatt nyomdai felszerelését hátrahagyva elhagyta a várost, és a kálvinista Debrecenbe költözött. 1565-ben pedig Nagyváradra. Innen Méliusz Juhász Péterrel való összetűzése miatt 1567-ben átköltözött Gyulafehérvárra, és nyíltan kiállt az unitarianizmus mellett.
1567-ben állította fel II. János király anyagi támogatása mellett – akitől udvari nyomtató címet is nyert – gyulafehérvári műhelyét, amelyet három éven át maga vezetett. 1567-ben megjelent első nyomtatványa Dávid FerencnekRefutatio Scripti Petri Melii című műve volt, amelyet II. János királynak ajánlott. A következő évben a műhelyében Dávid Ferencnek még hét további munkája jelent meg. Korabeli híresztelések szerint felháborodott reformátusok verték agyon, mert az unitárius vitairatokhoz készített fametszeteit a Szentháromság meggyalázásának tartották.
Erdélyben kiadott könyvei
1565, Várad
Méliusz Juhász Péter: A SZENT Iob könyvenek a sido nielvből es a bölcz magyarazók forditásából igazán valo forditása magiar nyielure.
1567, Gyulafehérvár
Császmai István: Az Antichristus képei. (unitárius vitairat)
Dávid Ferenc: Refvtatio scripti Petri Melii, qvo nomine synodi Debrecinae docet Jehoualitatem et trinitarum Devm patriarchis, prophetis et apostolis incognitum. (unitárius vitairat)
Dávid Ferenc: Rövid magyarazat mikeppen az Antishristvs az igaz Istenröl valo tvdomant meg homalositota, és a Christvs az ö hiueinec altala tanituan minket, mikeppen epitette meg az ö menniei szent Attiarol es ö magarol es a szent Lelekröl bizonios értelmet adua[n] elönkben[n]. (unitárius tanítás)
Dávid Ferenc: Rövid vtmvtatas az Istennec igeienec igaz ertelmere, mostani szent haromsagrol tamadot vetélkedesnec megfeytesere es itelesere hasznos es szükseges. (unitárius vitairat)
Christian Schesaeus: Epithalamivm in honorem nvptialem magnifici domini Casparis Bökes de Korniat, s. r. m. supraemi cubicularij, eiusq[ue] spo[n]sae generosissimae Annae, egregij domini Vvolfgangi de Harinna filiae, scriptum a Christiano Schesaeo Medinesi. (lakodalmi köszöntő vers Bekes Gáspár házasságkötésére)
1568, Gyulafehérvár
Császmai István: Thordai Sandor Andras irasara valo felelet, melyben az Antichristus harom isteninec dögleletös tudomaniat otalmazza hamissaggal es szidalommal. (unitárius vitairat)
Dávid Ferenc: Literae convocatoriae ad seniores ecclesiarvm svperioris ed inferioris Pannoniae ad indictam synodum Thordanam ad tertium Mrtij diem, additis thesibus ibidem disputandis. (meghívólevél unitárius hitvitára és a vita tételei)
Dávid Ferenc: Demonstratio falsitatis doctrinae Petri Melii et reliquorum sophistarum par antitheses vna cum refutatione Antiheseon veri et Turcici Christi, nunc primum Debrecini imprssarum. (unitárius vitairat)
DE FALSA et vera vnivs Dei patris, filii et spiritvs sancti cognitione libr dvo. Avtoribus ministris ecclesiarum consentientium in Sarmatia et Trasnyluania. (unitárius vitairat)
Források
Borsa Gedeon: Hoffhalter, Raphael. In Neue Deutsche Biographie 9. 1972. 388. o.
Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Käfer István, Kelecsényi Ákos: Régi magyarországi nyomtatványok 1473–1600. Budapest: Akadémiai. 1971. 242–243., 249–250., 256–259., 268–269., 271–272., 275–277. o.
A Hoffhalterek váradi és gyulafehérvári nyomdája. In Jakó Zsigmond: Művelődéstörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1979. 51 – 69. o.
