ROKSZ–2
A ROKSZ–2 (oroszul: РОКС – Ранцевый Огнемет Клюева Сергеева, magyar átírásban: Rancevij ognyemjot Kljujeva Szergejeva, magyarul: Kljujev és Szergejev háti lángszórója) hordozható lángszóró volt, melyet a Szovjetunió hadereje használt a második világháború alatt. Tervezésénél figyelembe vették, hogy alakja ne keltsen feltűnést, így üzemanyagtartálya szögletes volt, fúvókája pedig egy hagyományos puskára emlékeztetett. LeírásA két gyúlékony anyagot tartalmazó henger alakú tartály egymás mellett függőleges pozícióban helyezkedett el, ezek alá szerelték a kisebb méretű, szintén henger alakú hajtógázzal (nitrogén) töltött tartályt. A két felső tartályt álcázás céljából egy vasból készült burkolattal fedték le, így kívülről megtévesztően egy egyszerű hátizsákra hasonlít az eszköz. A gyúlékony anyagot tartalmazó tartályok tetején töltőszelepet helyeztek el. A tartályokat egy cső segítségével csatlakoztatták a fúvókához, melyet jobb kéz felől helyeztek el. A nitrogéntartályt egy csővel kötötték össze az üzemanyagtartályokkal, ezt a csövet bal kéz felől építették a fegyverre. A gyújtórendszer két speciális töltényt tartalmazott, melyek lángot lobbantottak a fúvókán elhelyezett elsütőbillentyű meghúzásakor. Ezeket a speciális töltényeket a szabványos 7,62×25 mm-es Tokarev pisztolytöltényből készítették. Az üres üzemanyagtartály súlya 8,5 kg volt. A fúvóka hosszúsága 1110 mm, súlya 3,6 kg volt. A nitrogéntartályt vízszintesen helyezték az üzemanyagtartályok alá, amely 1,3−1,8 liter nitrogéngázt tartalmazott. A fegyver hatásos lőtávolsága nagyjából 35−45 méter között volt, de a nagy nyomás miatt az alkalmazott üzemanyag nagyon gyorsan elfogyott. Egy töltéssel mindössze 6-8 egymásodperces lövést lehetett leadni. A nitrogéntartály súlya 2,8 kg volt. A ROKSZ–2 álcázásának sikeressége harctéri körülmények között kérdéses volt. Használó országokA szovjet Vörös Hadsereg1935-től rendszeresítette a típust. A második világháború során jelentős számban került bevetésre a keleti fronton. A folytatólagos háború során, az 1941-es finn hadjárat alatt viszont a szovjet csapatok szinte kivétel nélkül elvesztették a lángszórókat. 1945-ben pedig a maradékot kivonták a harctéri alkalmazásból. A finnek a folytatólagos háború folyamán zsákmányoltak a szovjet ROKSZ–2 lángszórókból, melyeket ezután hadrendbe állítottak. A finnek 1941-es előrenyomulásakor a szovjetek által használt ROKSZ–2 lángszórók majdnem mindegyikét sikeresen megszerezték. A finn hadseregben Liekinheitin M/41–R jelöléssel rendszeresítették a típust, melyet a világháború végéig használtak a műszaki alakulatok. A finnek által használt üzemanyaggal azonban korábban 35−45 méteres lőtávolsága 30 méterre korlátozódott. Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia