Rózsásfejű réce

Rózsásfejű réce
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lúdalakúak (Anseriformes) Család: Récefélék (Anatidae) Alcsalád: Réceformák (Anatinae) Nemzetség: Bukórécék (Aythyini) Nem: Netta Faj: N. caryophyllacea
Tudományos név
Netta caryophyllacea Latham, 1790
Szinonimák
Rhodonessa caryophyllacea
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rózsásfejű réce témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsásfejű réce témájú médiaállományokat és Rózsásfejű réce témájú kategóriát.

A rózsásfejű réce (Netta caryophyllacea vagy Rhodonessa caryophyllacea) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj volt.

Előfordulása

Bangladesben, Kelet-Indiában, Észak-Mianmarban és Nepálban élt.

Költőterületei az elefántfűvel benőtt síksági nedves mocsárrétek voltak.

Megjelenése

Testhossza 60 centiméter volt. Jellegzetessége rózsaszín feje volt. Hosszú nyaka és feje volt. A kifejlett hímnek puha, plüssszerű tollak borították a fejét. A csokoládébarna test élesen különbözött a sötétrózsaszín fejtől. A nőstények és a fiatalok fakóbbak voltak és hasonlítottak az üstökösrécere (Netta rufina). Összetéveszthető volt az üstökös récével, különösen úszás közben, bár az üstökös réce hímjének határozottan vöröses a feje, míg a rózsásfejű récének rózsaszín.

Életmódja

Társas madár volt és nagyobb, akár 30 madarat számláló csoportokban élt. Többnyire a vízfelszínen kereste táplálékát, de rövid időre a víz alá is merült olykor.

Tápláléka vízinövényekből, rákokból és kagylókból állt.

Szaporodása

Költési időszaka áprilisban és májusban volt. Majdnem kerek fészkét jóval a vízszint felett a folyópart bozótosában építette. A fészekalja 5-10 kerek tojásból állt.

Kihalása

Mindig is ritka faj volt. Utoljára bizonyítottan 1935-ben látták. Valószínűleg látták a '60-as évek elején is.

Rory Nugent, amerikai madármegfigyelő és indiai társa látták a madarat 1988-ban a Brahmaputra partvidékén. Miután kifejezetten a madár után kutatva a páros végigutazott a folyón, egy hónapnyi keresés után láttak egy példányt Saikhoa Ghat-nál a folyó északi részén. Ez a felfedezés nem volt elég ahhoz töröljék a madarat a kihalt fajok közül.

A madarat terepen könnyű összetéveszteni valamilyen hasonló fajjal , mint az üstökös récével, a foltoscsőrű récével (Anas poecilorhyncha) vagy a dzsungelrécével (Cairina scutulata).

A madár talán még életben lehet Mianmar északi részén, ami tudományos szempontból elég feltáratlan területnek számít.

Kihalásának (vagy nagyon megritkulásának) oka valószínűleg élőhelyének átalakítása volt. Ma sem ismert a madár miért számított mindig is ritkának.

Később a madár különleges tollazata miatt a vadászok kedvelt zsákmányává vált. Az utolsó ismert példányt C. M. Inglis lőtte 1935-ben Dabhanga közelében, Bihár államban, Indiában.

Korábban tartották a madarat fogságban Indiában és Angliában is, de ismeretlen okok miatt fogságban nem szaporodott soha.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
• Az Európai bizottság rendelete szerint valószínűleg kihalt
• ITIS rendszerbesorolása szerint Rhodonessa caryophyllacea

További információk

• Greenway, James (1967): "Extinct and Vanishing Birds of the World", Dover Publications Inc. New York, ISBN 0-486-21869-4 Errol Fuller (2000). "Extinct Birds", ISBN 0-8160-1833-2
• Flannery, Tim & Schouten, Peter (2001). "A Gap in Nature: Discovering the World's Extinct Animals", Atlantic Monthly Press, New York. ISBN 0-87113-797-6.
• David Day (1981). "The Doomsday Book of Animals", Ebury Press, London, ISBN 0-670-27987-0
• Raethel, Heinz-Sigurd (2003). "Wasser- und Wasserziergeflügel", Oertel + Spörer Verlags GmbH & Co Reutlingen
• Halliday, Tim (1978). "Vanishing Birds. Their Natural History and Conservation"
• Latham, John (1790): Index ornithologicus, sive Systema Ornithologiae; complectens avium divisionem in classes, ordines, genera, species, ipsarumque varietates: adjectis synonymis, locis, descriptionibus, &c.. London: Leigh & Sotheby.
• Madge, Steve & Burn, Hilary (1988): Wildfowl – an identification guide to the ducks, geese and swans of the world. Christopher Helm, London. ISBN 0-7470-2201-1
• Nugent, Rory: The Search for the Pink-Headed Duck: A Journey Into the Himalayas and Down the Brahmaputra. Boston, Houghton Mifflin, 1991.
• Baskaran, S. Theodore: "Yet Another Rediscovery". The Hindu, Sunday Supplement, August 27, 1989.