|
Rákóczi-vár (Gyimesbükk)
A Rákóczi-vár (románul Cetatea Rákóczi) Gyimesbükk és Palánka között, a Tatros folyó völgyében, a történelmi magyar országhatárnál található. A romániai műemlékek jegyzékében, Fostul punct vamal „Cetatea Rákóczi" elnevezéssel és a BC-II-m-B-00830 sorszámon szerepel.[1] A kiépített 134 fokos kőlépcsőkön felfelé haladva az Apahavas oldalán, a Kő-orr vagy Kő-csup várrom sziklabástyái alkották az egykori Rákóczi-vár területét. 2015-ben a Gyimesbükkért Egyesület kezdeményezte a Rákóczi-vár újraépítését. A bécsi levéltárból beszerzett dokumentáció alapján Esztány Győző csíkszeredai építész elkészítette a rekonstrukcióhoz szükséges terveket.[2] 2021. szeptember 30-án Cseke Attila Románia Közigazgatási, Fejlesztési és Közmunkálatokért felelős minisztere bejelentette, hogy a fontos műemléket, a történelem egy darabját újjáépítik.[3][4] TörténeteEgyes vélemények szerint Bethlen Gábor építtette 1626 körül a Moldova és Erdély közötti határ vonalán a Gyimesi-szorosban. Katonai, de gazdasági jellegű szerepe is volt, mint vámgyűjtő pont.[5] Más adat szerint I. Rákóczi György idejében épült, az Ojtozi-szorosban lévő Rákóczi várhoz hasonlóan.  Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt - védelmi szempontból nem volt jelentős, bár az időnként Moldva felől betörő fosztogató tatároktól védeni kellett az országot. Első neve Ghemes vára volt, amit feltételezések szerint a területen akkoriban élő gímszarvasokról kapott. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. 1698-ban Rabutin osztrák tábornok építette újjá a várat, amelynek közvetlen közelében vámhivatal létesült. 1710 után a vár vesztegzárként is működött, ahol tíznapos karanténba kerültek a határt átlépők, hogy a járványos betegségek terjedését megfékezzék.[3] A mádéfalvi veszedelem után az osztrák csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest bővítették. Helyszűke miatt csak néhány kisebb helyiség volt benne. Nagyrészt helyi sziklákból, kisebbrészt téglából épült. létesül. Az 1600-1700-as években az osztrákok az erősséget kibővítették, 1764 után a vár és a szoros őrzése az első székely határőrezred hatáskörébe tartozott. A hagyomány szerint 1789-ben a kőlépcsőkön fel- és lelovagolt egy Lacz András nevű székely huszár. A Gyimesi-szoros 1718-as térképén a vár "Blokhaus" erődként van rögzítve, itt volt a vámparancsnok székhelye.[6] 1773 júniusában II. József is meglátogatta a várat. A vár a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű hegygerinc-nyúlványára épült, mely a Tatros völgyébe érve meredeken ér véget. A vár és az út közötti szintkülönbség kb. 30 méter volt, ezért várépítéskor feljárót építettek ide, amelyet később fatetővel fedtek le. 1677-ben a közeli Csíkszépvíz harmincad-összeírásában a következőképp szerepel a vár:
– [7]
Orbán Balázs a következőképp írt a várról és a határátkelőről: 
– Orbán Balázs: A Székelyföld leírása (1869)
A vár a 19. század közepéig volt használatban, amíg meg nem épültek a határkapuk, vámhivatali épületek és a határőr laktanyák. A vámhivatalnak néhány speciális elnevezése: gyimesi Passzus, Csíkgyimesi vám és vesztegzár, Magyar Királyi Vámhivatal is fennmaradt.[8] A 19. század derekára Gyimesközéplok és Gyimesbükk között, illetve Gyimesbükk és az országhatár között tanyák jöttek létre, ezekből hosszú, völgyi lánctelepülések fejlődtek a Tatros mellékvölgyeibe is. 1894-ben Magyarország és Románia új vasútvonal építését határozták el, mely a gyímesek völgyében lépi át a határt. A Csíkszereda-Gyimesbükk-vasútvonal megépítése szükségessé tette két bevágás elkészítését: az egyik a falu fölötti dombot és a rajta álló temetőt érintette, míg a másik a várhegyet. A vasút a Gyimesbükk elhagyása után a vár tövében átlépi a Tatros folyót, elhalad a 30. számú vasúti őrház mellett (mely a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza lett[9]) és utána néhány méterrel átlépi a határt. Ezután újabb hídon kel át a Tatros fölött - de már a román oldalon. A várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vonal elvezetéséhez, amelynek során a régi feljárót elbontották, és új, meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek.[10] A vasútvonal a magyar oldalon 1897. október 18-án nyílt meg. A román fél 2 év késéssel, 1899. április 5-én készült el a vasútépítéssel, ekkor indult meg a határforgalom. A trianoni békeszerződés után a határátkelőhely megszűnt, csak a második bécsi döntés (1940 ősze) után került vissza a magyar határ ide a világháború végéig. A 20. század során a vár feltárása, helyreállítása elmaradt, falai erőteljesen pusztulnak. Turisták által szabadon, ingyenesen látogatható. Képek
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||
.jpg)
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
