Pukánszky Béla (irodalomtörténész)
Pukánszky Béla (Pozsony, 1895. december 22. – Budapest, 1950. október 26.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. ÉletpályájaPukánszky Béla és Günther Mária fiaként született. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Collegium tagjaként Budapesten végezte, utána német nyelvi lektorként működött. 1927-től magántanár, 1936-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a német irodalomtörténet tanára volt. 1932-ben az MTA levelező tagja lett. 1941. április 26-án a debreceni Tisza István Tudományegyetem német tanszékének élére nevezték ki, és haláláig a debreceni egyetem professzora maradt. Német irodalomtörténetet és német nyelvtant tanított. Az 1947/48-as tanévben a bölcsészettudományi kar dékánja, a következő tanévben az egyetem rektora volt. 1947-től felesége, Pukánszkyné Kádár Jolán levéltárnok, a neves színháztörténész is előadásokat tartott az egyetemen. 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, és azt csak negyven évvel később – jóval halála után –, 1989-ben állították vissza.[4] Pukánszky Béla egyik legfőbb érdeme, hogy a tudomány megkaphatta a magyarországi német irodalom történetének rendszeres feldolgozását. A példás körültekintéssel kidolgozott mű biztos alapul és szilárd kiindulópontul szolgált minden további részletes kutatás számára. Főbb munkái
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia