Pszithüra

Pszithüra
Más nyelveken
görög: ψιθύρα
Besorolás
idiofon
Hangolás	meghatározatlan

A pszithüra (ψιθύρα)[1] ókori görög hangkeltő eszköz, minden bizonnyal az idiofon hangszerek családjába tartozott.

Neve szerepel a Kr. u. 2. században élt Pollux Onomasztikon című szótárában. Eszerint a hangszer afrikai eredetű, a „trógloditák”[2] találmánya; egy rőf hosszúságú téglalap formájú keretből áll, melyen forgatható orsók vannak, amik a krotalonhoz[3] hasonló hangot adnak. Pollux megjegyzi még, hogy vannak, akik az aszkarosszal[4] azonosítják.[5]

A pszithüra a ’suttog, susog’ jelentésű pszithürizó[6] igéből képzett hangutánzó szó.[7]

Dél-itáliai, apúliai vázafestményeken Kr. e. 360-tól kezdve gyakran tűnik fel egy furcsa tárgy, amely leginkább kis létrára hasonlít. Az emberi alakokkal összevetve az eszköz nagyjából 45–60 cm hosszú, 15–20 cm széles lehetett, a 6-20 sűrűn elhelyezkedő „létrafok” közepén egy-egy kis fehér pötty látható.[8] Nőkkel, Aphroditével, Erósszal kapcsolatos jelenetekben szerepel, a helyszín sokszor egy ház női lakosztálya, a háttérben néha kis szentély (aedicula) vagy oszlopos tornác ábrázolódik.[9]

A pszithürával valószínűleg azonosítható hangszer maradványa

Több esetben lírák, hárfák között látható. Egy vázafestményen egy nő ülő helyzetben az eszköz egyik sarkát a bal kezében tartva a jobb kezének szétterpesztett ujjaival olyan mozdulattal érinti a „létrafokokat”, mintha húrokat pengetne, miközben vele szemben egy másik nőalak táncol. Mindezek alapján megalapozottnak tűnik hangszerként való azonosítása, bár korábban hajgöndörítőnek vagy kötőeszköznek is gondolták.[8] A 20. századi irodalomban gyakran „apúliai hangszerként” említik.

Hangszertani besorolása ugyanakkor sokáig vitatott volt. Vélték sokhúrú hárfa- vagy citeraféle húros hangszernek, xilofonhoz hasonló dallamjátszó idiofon hangszernek, sok helyen „apúliai szisztrum” néven említik, feltételezve, hogy az óegyiptomi szisztrumhoz hasonlóan valamiféle rázó-csörgő hangszer lehetett.[10]

Egy elképzelés szerint a létraszerű eszköz „fokai” úgy vannak felszerelve, hogy hosszanti furatukon át egy-egy vékony rúdra vannak lazán felfűzve, hogy akörül elforgatva zeneileg értékes zörejhangot adjanak ki.[11] Ez jól egyezik Pollux hangszerének leírásával: valószínű, hogy az apúliai vázafestményeken ábrázolt titokzatos tárgy nem más, mint a pszithüra.

Jegyzetek

1. Greek-English Lexicon – ψιθύρα
2. Greek-English Lexicon – Τρωγοδύται az ókori írók szerint a Vörös-tenger afrikai partvidékén élő nép; a Τρωγλοδύται szó szerint ’barlanglakók’.
3. Greek-English Lexicon – κρόταλον
4. Greek-English Lexicon – ἄσκαρος
5. West, i. m. 128. o. szerint Onomasticon 4.60
6. Greek-English Lexicon – ψιθυρίζω
7. Landels, i. m. 85. o.
8. West, i. m. 127. o.
9. Landels, i. m. 83, 84. o.
10. Landels, i. m. 84. o.
11. Landels, i. m. 84, 85. o. szerint Martin Litchfield West meglátása

Források

• West, Martin Litchfield. Ancient Greek Music. Oxford University Press (1992). ISBN 019-814-975-1 
• Landels, John Gray. Music in ancient Greece and Rome. Routledge (1999). ISBN 041-516-776-0 

További információk

• Musical Instruments and Objects in Southern Italy (VIII-VII c. B.C.) (angolul)^[halott link]
• Ókori ritmushangszerek (angolul)