Prihoda István

Prihoda István
Született	1891. november 15. Kolozsvár
Elhunyt	1965. november 22. (74 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar[1]
Foglalkozása	sportlövő illusztrátor
Sírhelye	Farkasréti temető (604-227. templomi fülke)[2][3]
Sablon Wikidata Segítség

Prihoda István (ismert még Azary-Prihoda István néven; Kolozsvár, 1891. november 15. – Budapest, 1965. november 22.) magyar rézkarcoló, grafikus, festőművész, olimpikon sportlövő.

Életpályája

Középiskoláit és a Képzőművészeti Akadémiát Budapesten végezte el. Tanulmányai után a Műcsarnok állandó kiállítója lett. Rézkarcaival tűnt ki elsősorban, ezért három ízben nyert állami grafikai díjat 1911-1914 között a Magyar Grafikusok Egyesületétől. Becsülték hideg tűvel készített aktjait, figurális alkotásait (pl. "Diana és Venus" című lapok). A San Franciscó-i Panama-Pacific nemzetközi kiállításon éremkitüntetést kapott. Az első világháború alatt harctéri szolgálatot teljesített, orosz fogságba került, de a februári forradalom alatt sikerült hazaszöknie. 1926-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját.[4][5]

Az 1920-as években, Frenkel József műkereskedő megrendelésére kortárs művészek festményeiről rézkarcokat készített. Ezeket a képeket az eredeti festmény művészei szignózták vagy írták alá. Ezek a rézkarcai széles körben ismertek voltak.[6] Érdekesség, hogy 1925 júliusában a rendőrség kivonult Fränkel Ernő műkereskedő boltja elé és felszólította a tulajdonost, hogy Iványi Grünwald Béla, Vaszary János és Prihoda István aktképeiről készült rézkarcokat haladéktalanul vegye le a kirakatból[7]

Részt vett az Ernst Lajos és Lázár Béla rendezte XIX. csoportkiállításon 1922-ben, ahol Magyar Mannheimer Gusztáv, Koszta József és mások műveit is kiállították. Több politikai (pl. Pártkönyvek a házfelügyelőnél! vagy pl. Ne csüggedjetek! Magyarország nem volt, hanem lesz! Magyar Királyság Pártja vagy pl. Népszövetségi kölcsön a magyar jövő: magyarországi jegyzés: aug. 1-9.) vagy figyelemfelhívó (Könyvek a házfelügyelőnél! vagy pl. Philips rádió) grafikai lap elkészítője volt . Az 1930-as évektől a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékének vezetőjeként működött.

Könyvillusztrációk

Egyéni illusztrátorként: Hevesi Sándor fordításában megjelent Andersen-kötet, a „Mesék és történetek” (192?);

• Babits Mihály által lefordított Goethe-költemény, „A napló” (1921);
• Tóth László: Májusfa: verses játék egy fölvonásban (1922);
• Turgenyev: Töretlen föld (ford. Áprily Lajos) (1956);
• Victor Hugo: A nyomorultak (fordította Éber László és Csillay Kálmán) (1930);

Társillusztrátor: Kállay Miklós által 1921-1928 között lefordított és kiadott „Ezeregy éjszaka könyve” kötetsorozat.

Prihoda István az olimpián

Az 1912-ben rendezett stockholmi olimpián a magyar sportlövő csapat tagja volt. A csapat a tizedik helyet szerezte meg, Prihoda az egyéni összetettben a 81., a hadipuska 300 méteres számában a 85. helyen zárt.[8]

Jegyzetek

1. sports-reference.com (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 20.)
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
4. http://www.netlexikon.hu/yrk/Zhirfmrgv/1415^[halott link]
5. A magyar társadalom lexikonja. 2. bőv. kiad. Budapest : Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóváll., 1931.
6. Archivált másolat. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
7. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
8. http://www.3szek.ro/load/cikk/18215/erdelyi_magyarok_az_olimpiai_jatekokon

Források

• Prihoda István profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Prihoda István profilja az Olympedia oldalán (angolul)