A Power Macintosh 4400 számítógépet az Apple gyártotta és forgalmazta 1996. november 15. és 1997. október 11. között. A Power Macintosh 4400 a Power Macintosh számítógép-családba tartozott. A Power Macintosht szokás Power Mac-ként vagy PM-ként említeni szóban és írásban, az Apple hivatalosan az első G4-es Power Macnél használat a Power Mac megnevezést. A Power Macintosh 7220 a 4400 módosítatlan változata volt, amelyet a Távol-Keleten forgalmazott az Apple.
Története
A Power Macintosh 4400/200 (7220/200) hátoldala. Balra a DB-25 port (jele sarkán álló négyzet), Alul balról hobbra: ADB port, nyomtató port, modem port, mikrofon bemenet, fülhallgató kimenet, DB-15 (kijelző). A középső PCI bővítőhelyre Ethernet kapcsolatot biztosító kártya került AAUI és 10Base-T csatlakozóval.A ház felső részének eltávolítása után így néz ki a Power Macintosh 4400/200 (7220/200). A gépe eleje van jobbra, ventilátor felett a hajlékonylemez meghajtó. Középen a négy kártyán levő chip a memória. A három PCI hely (balra) közül a középső foglalt.
A PM 4400 első verziója csak Európában volt kapható, ennek órajele 160 MHz volt. 1997. februárban, négy hónappal később, Amerikában is elérhető vált a gép 200 MHz-es verziója. Ezt Ausztráliában is forgalmazták. Ebben az időben az azonos alapú, de pár technikai paraméterben eltérő gép forgalmazása jellemző volt az Apple-re.[1]
Az Apple sokat tanult a klóngyártóktól, mióta két évvel ezelőtt elkezdte a Mac OS licencelését, és az új Power Macintosh 4400/200 is e tanulást tükrözte. Ezzel a géppel az Apple tovább távolodott a szabadalmaztatott, csúcskategóriás alkatrészektől, és egy meglehetősen olcsó számítógépet épített az Intel–szabványos PC-világ egyes összetevőiből. Ilyen a ház, a tápegység és a merevlemez. Ezáltal árversenyben volt a rendre olcsóbb számítógépet kínáló Mac klóngyártókkal.[1]
A 4400 hasonló specifikációkat és teljesítményt kínál, mint a Motorola, a Power Computing,[2] az APS Technologies vagy a UMAX Computer klónjai 1725 dolláros árával a 4400 versenyképes volt Motorola StarMax 3000/200 DT 1995 dolláros, a Power Computing PowerBase 200 1495 dolláros, az APS M*Power 603e200 1599 dolláros és a UMAX C600/200 1799 dolláros árával.[1]
A Power Macintosh 4400 alaplapját az Apple a klóngyártók számára készítette – a fejlesztés „Tanzánia“ kódnéven futott[3] –, ám saját maga is használta. Más gyártók Tanzániára épült gépei – a Motorola StarMax termékcsaládja – kompatibilitási problémákkal küzdött, amelyek befolyásolták a vásárlók kommunikációs hardver, billentyűzet, monitor és memória választását.[4] Az Apple ezeket a problémákat úgy kerülte meg, hogy a Comm–II kapuba építette be az Ethernet csatlakozást, és a többi modelljéhez használt billentyűzetet és monitorcsatlakozókat használta. A 4400-as teljesítménye meglehetősen jó volt összehasonlítva más 200 MHz-es 603e-alapú Mac-ekkel.[1]
Mutációk, verziók, variációk
1996. november 7. Az eredeti 4400/160-as modellt csak az európai piacon értékesítették.
1997. február 17. A frissített 200 MHz 603e modell 1997 februárjában jelent meg az Egyesült Államokban Power Macintosh 4400/200 néven. Később világszerte értékesítik, kivéve a Távol-Keletet.
1997. február 17. A Power Macintosh 4400 Power Macintosh 7220 néven került forgalomba Ausztráliában és Ázsiában, ahol a négyes szám szerencsétlennek számít.
1997. április 4. Power Macintosh 4400/200 PC-kompatibilis. A 4400/200 PC-kompatibilitási kártyával bővítve. A DOS–kártyára 166 MHz Cyrix 6x86 processzor került 16 GB memóriával. Ez lehetővé tette az MS-DOS és a Windows 95 futtatását.
1997. április 4. Power Macintosh 7220/200 PC-kompatibilis: Ugyanaz, mint a 4400/200 PC-kompatibilis, távol-keleti országokban és Európában értékesítették.
Technikai leírás
A számítógépet 160 MHz-es PowerPC 603e processzor vezérelte (L1 cache: 32kB, L2 cache: 256k (opc.)), a rendszerbusz 40 MHz-en működött. Az adatokat a 1,2 GB IDE/ATA belső merevlemezre lehetett elmenteni. Külső adattárolási lehetőséget az 1,44 MB kapacitású hajlékonylemez meghajtó és 8x CD-ROM kínált. A gépet System 7.5.3 operációs rendszerrel szállították. A fekvő házas gép súlya 10,9 kg, magassága 138 mm, szélessége 385 mm és mélysége 442 mm volt.
A három memória helyre az alapkonfigurációban 32 MB (60 ns) memóriát ültettek, maximálisan 160 MB kezelésére volt képes a gép a gyári specifikáció szerint. A számítógépnek nem volt saját kijelzője. A videókimeneten át 832x624 képpont felbontású jelet adott ki. A kép megjelenítést 1 MB (maximum: 4 MB) videó-memória támogatta. A gépnek nem volt Ethernet csatlakozása és nem volt beépített modeme. A gépnek a következő csatlakozói voltak: egy ADB,[5] egy DB-25 SCSI-hoz, két Geoport, és egy mikrofon (Plain Talk). A gép bővíthetőségét szolgálta egy LC PDS bővítőhely. Külső SCSI merevlemez csatlakoztatására is volt lehetőség.
Technikai adatok táblázatban
A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. A modellnél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok az Everymac.com[6] oldalról és a Mactracker[7] alkalmazásból valók.
Gép nevebemutatva kivezetveoperációs rendszer
Méretmagasság szélesség mélység súly
Processzorprocesszor[8] @órajel L1 és L2 cacherendszerbusz
A színek kezdete a bemutató időpontja, a forgalmazás több esetben is hónapokkal később kezdődött. Megeshet, hogy egy csík végét kitakarja egy másik csík eleje. Előfordul, hogy a gyártás befejezését követően még egy ideig forgalomban marad a gép adott verziója. A 6100/66 géppel kezdődő sorok az asztali, fekvő Power Macintoshok, a 8100/80 géppel kezdődő sorok az álló Power Macintosok, a kis álló házat szürke csík jelöli. Az 5200/75 LC géppel kezdődő sorok a kijelzővel egybeépített Power Macintoshok.[13] Az Apple adatlapokon nem szereplő adatok forrása az EveryMac.[14]
↑A Power Computing Corporation volt az egyik első vállalat, amelynek az Apple Inc. engedélyezte Macintosh-kompatibilis számítógépek – Mac klónok – létrehozását. A Power Computing Olivetti és Stephen “Steve” Kahng pénzügyi támogatásával indult. Az első Mac-kompatibilis (klón) PC-t 1995 májusában szállították. A Power Computing közvetlen, rendelésre építhető értékesítési modellt követett. Egy év alatt a Power Computing 100 000 gépet szállított ki, az első évben 250 000 000 dollár bevételre tett szert. A Power Computing volt az első cég, amely 1 000 000 dollár értékű terméket adott el az interneten. A Power Computing 1997-ig frissített modelleket adott ki, bevétele elérte az évi 400 millió dollárt. A Mac klónozási üzletágat leállították, miután Steve Jobs 1997 júliusában visszatért az Apple ideiglenes vezérigazgatójaként. Szeptemberben az Apple megvásárolta a Power Computing alapvető eszközeit 100 millió dollárért, az Apple részvényeivel fizetett, és felmondta a Mac klónozási üzletágat.
↑Az Apple Desktop Bus (ADB) egy szabadalmaztatott bit-soros perifériabusz, amellyel kis sebességű eszközök – billentyűzet, egér – csatlakoztatható a számítógéphez. A Steve Wozniak fejlesztette, szabadalmazott technológiát 1986-ban mutatták be az Apple IIGS-sel. Az Apple Desktop Bus gyorsan megjelent a későbbi Macintosh-modelleken, a NeXT számítógépek későbbi modelljein, és más gyártók is használtak. A PC-kompatibilis készülékben használt PS/2 csatlakozóhoz hasonlóan az Apple Desktop Bus-t is gyorsan felváltotta az USB
↑A modell első forgalomba kerülésekor ekkora memóriával rendelkezett. Adott modell megújításakor – a modell neve nem változik –, de előfordul, hogy az Apple módosítja az alap memória nagyságát.
↑Az Apple által hivatalosan közzétett érték. Számos modell esetén jóval több memóriát is kezelt az számítógép.
