A Porsche 904, vagy hivatalos elnevezéssel Porsche Carrera GTS a Porsche KG által Stuttgartban, Németországban, 1963 és 1965 között gyártott homologizált versenyautó. Az autó a Porsche nevezékrendszerében a fejlesztési szám alapján kapta a 904-es jelölést. Az FIA homologizációs előírásainak megfelelően utcai forgalomba helyezett autókat is kellett gyártani ahhoz, hogy a típus a versenyzéshez szükséges engedélyeket megkapja,[1] az utcai autókat azonban – jogi problémák miatt – nem forgalmazhatták ezzel a számozással. Az 1963-as évben a Porsche bemutatta a frankfurti autószalonon a 901-es modellt,[2] majd a következő évben a párizsi autószalonon is tervezték a megjelenést, azonban a Peugeot jelezte, hogy ők már korábban levédték Franciaországban típusaik jelöléséhez a három szám középen nullával karakterkombinációt. A Porsche – elkerülendő a jogi vitákat – átnevezte a 901-est 911-esre és ezután nem használta utcai autóin a három szám, középen nulla kombinációt, és ebből az okból kifolyólag a 904-es kereskedelmi forgalmazásakor a Porsche Carrera GTS nevet használták.[3][4] Összesen 116 darab Porsche 904-es készült.[5][6]
Modellfejlesztés
A Porsche 1963-ra kifejlesztette a 718-as utódját. Az új modell 1963 novemberétől[7] a belső 904-es típusszámmal indult a sportautó-világbajnokság futamain, a GT osztályban. Az FIA homologizációs szabályzata szerint legkevesebb 100 darab közúti forgalomba helyezhető gépkocsit kellett legyártani a szükséges versenyengedélyek beszerzéséhez.[1] A sportkocsi iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a tervezett mennyiségen felül további tizenhat példány is legyártásra került. A Porsche már a fejlesztés fázisában nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az autót költséghatékonyan lehessen előállítani, így egy meglehetősen kedvező – 29 700 márkás – kiskereskedelmi árat tudtak képezni.[8] A kereskedelmi forgalmazáskor a közúti forgalomba helyezhető autóknál a Carrera GTS típusjelzést használták a belső 904-es kód helyett – tiszteletben tartva a Peugeot védelmét a három szám, középen nulla típusjelzés-kombinációra.[3]
A 904 volt az utolsó olyan Porsche, amit Ferdinand Alexander Porsche tervezett, és az utolsó olyan modell, amibe az Ernst Fuhrmann által tervezett négyhengeres, léghűtéses boxermotor került beépítésre.[9] Egy korszak lezárulását jelentette az is, hogy a 904-es volt az utolsó olyan Porsche, ami utcai autóból épített versenyautó volt – utódjánál a 906-os tervezésénél elsősorban a versenypályán hasznosítható tulajdonságot helyezték előtérbe, ezért a 906-os inkább egy versenyautó, ami a homologizációs előírok miatt közúti közlekedésre is alkalmas.[10] A Porsche 904-es volt az első Porsche, ami acélvázra szerelt műanyag karosszériával rendelkezett.[8]
904 kupé (1963–1964)
Karosszéria
Porsche 904
Porsche 904 elölnézetből
A rendszámtáblával együtt lenyíló fedél alatt egy 650 × 400 × 200 mm méretű csomagtartó található
Porsche 904 műszerfal
A 904-es műanyag karosszériája az alacsony költségű gyártás mellett technikai újdonság is volt. A karosszéria hordozója csővázas megoldás helyett könnyebb és olcsóbban gyártható, hagyományos acél padlólemez volt,[11] amely két hosszanti tartóra hegesztett összekötő kereszttartóból áll. A BASF által gyártott, üvegszállal erősített poliészter gyantával kombinált műanyag karosszériát Speyerben a Heinkel üzemében szerelték össze a padlólemezzel. Az összeszerelésnél a csavarozás mellett ragasztási technikát is alkalmaztak, ezzel nagyfokú merevséget sikerült elérni.[12]
A kétüléses kupé középmotoros elrendezésű.[12] A motor az utastér mögött és a hátsó tengely előtt hosszirányban[mj 1] elhelyezett, a váltó a motor mögött van, a gépkocsi hátsókerék meghajtású. A jobb tömegeloszlás érdekében a 110 literes üzemanyagtartály, az olajhűtő és a szükség-pótkerék az első fedél alatt helyezkedik el.[12] A FIA előírásainak értelmében a GT osztályú autóknak csomagtérrel is rendelkezniük kellett, ezért a hátsó rendszámmal együtt lenyitható fedél mögött egy 650 × 400 × 200 mm méretű – hozzávetőlegesen 52 l űrtartalmú – csomagteret alakítottak ki.
Az aerodinamikailag kialakított karosszériának kicsi homlokfelülete van,[13] nem érzékeny az oldalszélre és nagy sebességnél is stabilan irányítható.[12] Az összes legyártott gépkocsi ezüst-szürke fényezést kapott, a későbbiekben néhányat más fényezéssel láttak el.
A belső felszereltség puritán, csak a versenyzéshez szükséges dolgok találhatóak meg benne.[12] A jó oldaltartást adó üléseket a karosszériához fixen rögzítették, azonban a pedálsor, illetve a kormányoszlop az autó hossztengelyével párhuzamosan állítható.[12][14] Az ajtók plexi ablakai a korai modelleken vízszintesen elhúzhatóak voltak, a későbbieket függőlegesen le- és feltekerhető ablakokkal szerelték, ezenkívül egy kis háromszögablak is felkerült az autóra, illetve megnövelték az ajtó belső részén található rakodózsebeket.[12]
Az 1964-es sportkocsi-világbajnokság szezonja közben a Porsche tovább fejlesztette a sportautót, az 1965-ös szezonra átdolgozott orr-résszel és nagyobb légbeömlőkkel látták el a gépkocsit, mind a fékek, mind pedig a motor hűtőlevegője nagyobb nyíláson áramolhatott be a rendeltetési helyére.[12]
Futómű
A Porsche 904-es elöl-hátul független kerékfelfüggesztést kapott két ferde karból álló kettős keresztlengőkarral, szilentblokkokkal. A rugózást és a csillapítást tekercsrugók, illetve a rugókon belül elhelyezett teleszkóp lengéscsillapítók végzik. Elöl-hátul stabilizátorrúd segíti a biztos kanyarvételt, a kétkörös, hidraulikus, elöl-hátul tárcsákkal ellátott fékrendszer a Porsche 911-esből származik, a versenyterheléshez igazított, megnövelt fékteljesítménnyel.[12]
A GTS kivitel megrendelésekor a vásárló kétféle gumiszett közül választhatott: 185/70-HR-15 méretű utcai radiál gumikkal, vagy elöl 5,5J × 15-ös, hátul 6J × 15-ös méretű keréktárcsákra szerelt versenygumikkal kérhette autójának kiszállítását.[12]
Motor és nyomatékváltómű
587/3-as típusú Fuhrmann-motor egy Porsche 904-esben, megváltoztatott porlasztókkal
A Porsche eredetileg a Porsche 911 hathengeres motorjának beépítését tervezte a GTS modellben, azonban különböző megfontolásokból inkább a korábbi versenyeken már bizonyított és sok sikert elérő Porsche 356 Carrera 2 587/3-as típusú, négyhengeres boxermotorját alkalmazták. A Porsche azzal indokolta ezt a döntést, hogy a négyhengeres motor számára stabilabb pótalkatrészellátást tudtak biztosítani, illetve ennek a motortípusnak a karbantartási metódusa ismertebb, elterjedtebb volt szerte a világon, mint a hathengeresé, a szerelőknek nem kellett új ismereteket elsajátítani az üzemeltetéshez. Ebből az úgynevezett Fuhrmann-motorból[mj 2] – a tartalék motorokkal együtt – a 904-es sorozat részére 200 darabot gyártottak.[12]
motorelrendezési sémák
középmotoros elrendezés, hátsókerék-meghajtás sematikus ábrája a Porsche 904-esnél
farmotoros elrendezés, hátsókerék-meghajtás sematikus ábrája a Porsche 356-osnál
A motor kényszerléghűtéses[mj 3] és szárazkarteres[mj 4] felépítésű, a beépítés a farmotoros 356-os képest fordított, a motor van a hátsó tengely előtt, a nyomatékváltómű pedig a motor mögött.[12] A forgattyúsház, a hengerek és a hengerfej könnyűfémötvözetből készültek, a hengerek belső fala acélbevonatú, a kedvező kenés és hűtés érdekében olajzsákokkal[mj 5] ellátott.[12] A két felülfekvő vezérműtengelyt királytengely hajtja[mj 6][12] az esőáramú porlasztók Weber, vagy Solex márkájúak. Az égés megindítását hengerenként két gyújtógyertya biztosítja, két gyújtáselosztóval, a gyújtásrendszert egy 450 W-os generátor és 12 V-os akkumulátor táplálja.[12]
A széria változat kétliteres motorja 9,8:1 kompresszióviszonnyal rendelkezik, maximális teljesítménye 6900 1/min-es fordulatszámon 114 kW (155 LE). A versenyváltozatok 7200 1/min-en 132 kW (180 LE) teljesítményt adnak le, ez finomhangolással megnövelhető 136 kW (185 LE)-ig is.[12] A sportkocsi egy újonnan fejlesztett 5 fokozatú nyomatékváltóművet és a váltóval közös házban lévő sperrdiferenciált kapott, amelyet a ZF szállított a Porsche részére. A szériaváltozat 252 km/h-s végsebességet és 5,5 s 0–100 km/h-s gyorsulást nyújtott.[12]
Gyári versenyautóként – 904/8-as típusszámmal – készült nyolchengeres változat is, ebbe a 2,2 l-es Typ 771-es motor került,[15] ami korábban a 718 RS 61-ben került kipróbálásra az 1962-es Targa Florio-n.[12] A hengersoronként két – királytengellyel hajtott – felülfekvő vezérműtengellyel ellátott motor 10,2:1 kompresszióviszonnyal rendelkezik, maximális teljesítménye 8600 1/min-es fordulatszámon 198 kW (270 LE).
A 901/20 típusú kétliteres, hathengeres, léghűtéses boxermotort először 1964-ben használták a 904/6 típusban.[15] A 911-esből származó motort jelentősen módosították a versenyzéshez, 54 kg-mal könnyebb lett, mint a széria motor.[12] A forgattyúsház elektronból, a hengerfejek és a hengerek könnyűfémből készültek. A láncos vezérlés hengersoronként egy darab felülfekvő vezérműtengellyel valósítja meg a szelepek nyitását és zárását, a keverékképzésről hengersoronként egy-egy Weber háromtorkú esőáramú karburátor gondoskodik. A versenymotor 10,3:1-es kompresszióviszony mellett 8000 1/min fordulatszámnál 155 kW (210 LE) leadására képes.[12]
904 Bergspyder (1965)
Karosszéria
Gerhard Mitter 906-004-es alvázszámú 1965-ös Porsche 904/6 Bergspydere a 2015-ös goodwood-i Festival of Speed-en
Az 1964-es bajnokságban sikeres Porsche 718 RS 61 Spydert az 1965-ös idényben leváltotta a 904-es. A 904 Bergspyder a 904/8 Coupén alapult, az autók 906-tal kezdődő alvázszámokat kaptak[12] – megkülönböztetendő a Coupétól.[16]
Az alapmodelltől átvett acélpadló-lemezre egy, a kupétól teljesen eltérő, nyitott fülkés műanyag karosszériát építettek. A rövid első túlnyúlás, a tető hiánya, az alacsony szélvédő olyan önálló stílusjegyeket biztosítanak az autónak, amely dizájn szempontból semmilyen rokonságot nem mutat az áramvonalas kupé karosszériájával.[16] A tető nélküli karosszéria versenysportban is kamatoztatható valódi hozadéka azonban a jelentős tömegvesztés, a Bergspyder az 570 kg-os saját tömegével, mintegy 120 kg-mal volt könnyebb a kupénál.[16]
Az 1965-ös hegyi Európa-bajnokság idénye alatt a karosszéria több változtatáson ment keresztül. A mellső tengely előtti túlnyúlást tovább rövidítették, illetve a 906 004-es alvázszámtól kezdődően az orr-rész lecsapott lett.[12][17] Később egy új, aerodinamikailag optimalizált, a frontrészen lekerekített karosszériát is kapott a típus.[12]
A futómű és a kerekek változtatás nélkül kerültek át a kupéból.[12] A lecsökkent tömeg miatt a menetteljesítmény jelentősen megnőtt, azonban mivel a futómű teljesítményét nem igazították a megnövekedett menetteljesítményhez, ezért a 904 Bergspyder rendkívül nehezen vezethető és kezelhető autó volt. A kezelhetetlensége és az egyenetlen útfelületen fellépő elpattogási hajlama miatt a kenguru gúnynevet kapta a versenycsapattagoktól.[16]
Motor és nyomatékváltómű
A 904 Bergspyder Typ 771-es kétliteres nyolchengeres boxermotort kapott. Ez a motor 1962-ben a Porsche 718 RS 61-ben jelent meg, a keverékképzésről Bosch befecskendező-rendszer gondoskodott.[12] A szelepeket királytengellyel hajtott két felülfekvő vezérműtengely mozgatja.[12] Az erőforrás 8800 1/min fordulatszámnál 191 kW (260 LE) teljesítményt ad le 10,5:1-es sűrítési viszony mellett. A kupéból a végáttétel változtatása nélkül átvett nyomatékváltómű 260 km/h-s végsebességet biztosít a gépkocsinak.[16]
A Porsche 904-es első bevetése 1964 márciusában a sebringi 12 órás versenyen volt. Mivel még hiányzott az autó homologizációs engedélye, ezért a prototípusok osztályában indították a sportkocsit, Lake Underwood és Briggs Cunningham versenyzők összesített kilencedik helyet és P3.0 osztály győzelmet szereztek a versenyen.[19] Ugyanebben a szezonban a Targa Florion már gyári csapatként indították az autót és a Carrera GTS első összesített győzelmét sikerült megszerezni. Az Antonio Pucci, Colin Davis páros az első, míg Gianni Balzarini és Herbert Linge a második helyet szerezték meg az összetettben, ezzel az előző évi 718 GTR-rel szerzett győzelmet sikerül megismételnie a Porschénak. Ugyanezen a versenyen Edgar Barth és Umberto Maglioli a nyolchengeres boxermotorral szerelt 904/8-cal az összesített nyolcadik helyet és P2.0-s kategóriagyőzelmet szereztek.[19]
A legtöbb versenyen a hengerűrtartalom és motorteljesítmény előnyben lévő Ferrarik – például a 250 GTO, a 275P és a 330P domináltak, így a bajnokság összesített győzelme nem volt reális és elérhető cél. A 2 literes GT kategóriában azonban a gyári Porsche csapat mellett privát versenyzők is sikereket értek el. Az 500 km-es spái versenyen Edgar Barth összesített ötödik helyezést és GT2.0 kategóriagyőzelmet ért el. A nürburgringi 1000 km-es versenyen Gerhard Koch és Ben Pon a Racing Team Holland színeiben összesített harmadik helyet, a GT2.0 kategóriában hetedik helyezést szereztek, míg Joakim Bonnier és Richie Ginther gyári versenyzők a 904/8-cal az összesített ötödik helyezést és a 2 literes prototípusok osztályában kategóriagyőzelmet értek el.[19]
Bár a Le Mans-i 24 órás versenyen mindkét gyári 904/8-as imponáló 280 km/h körüli sebességet ért el a Hunaudières-egyenesben(wd)[mj 7] a versenyt egyik autó sem tudta befejezni a tengelykapcsoló hibája miatt. Robert Buchet és Guy Ligier azonban a GT2.0 osztályában kategóriagyőzelmet arattak, illetve összesített hetedik helyezést értek el.[19]
A hegyi Európa-bajnokság kategóriabajnoka a svájciHeini Walter lett egy 904-essel a GT osztályban, míg az összesített Európa-bajnok Edgar Barth egy Porsche 718 RS61-gyel.
A német pályaautó-bajnokság[mj 8] futamain több privátcsapat is indult Porsche 904-gyel, az 1,6 liter feletti kategóriában Trierben, a Nürburgringen és Neubibergben összesített győzelmet arattak, további versenyeken pedig több második, illetve harmadik helyet szereztek.[21]
1965 – dominancia a német pályaautó-bajnokságban (DARM)
Az 1965-ös sportautó-világbajnokságon a Porsche a 904/6 és 904/8 prototípusok bevetéseire, valamint a 2 literes GT osztályban Carrera GTS-szel versenyző privátcsapatok legyőzésére koncentrált.[12] A daytonai 2000 km-es autóversenyen –, ami az 1966-tól megrendezett Daytonai 24 órás autóverseny elődje volt – csak privátcsapatok indítottak Porsche 904-est, Charlie Kolb csapata két Ford GT40 és két Shelby Cobra Daytona mögött ötödik helyezést szerzett a GT2.0 kategóriában.[22] A sebringi 12 órás versenyen a gyári csapat egy 904/8-at és két széria 904-est indított. A versenyt Günter Klass és Lake Underwood egy 904-essel az összetett ötödik helyen zárta GT2.0 kategóriagyőzelemmel, mögötte a másik gyári 904-es végzett Joe Buzzettával és Ben Ponnal a volán mögött. Gerhard Mitter és Herbert Linge 904/8-assal az összetett kilencedik helyen végzett.[22]
Monzában a gyári csapat lemondott a hosszú távú versenyről, így a Porsche 904-gyel csak privátcsapatok képviseltették magukat. Ben Pon és Rob Slotemaker negyedik helyen végzett a 2 literes GT osztályban. A gyár a Targa Florion egy széria 904-es mellett három különböző prototípus 904-est indított, hogy a stabilitásukat össze tudják hasonlítani.[12] A hegyi Európa-bajnokságra épített 904 Bergspyder Colin Davis és Gerhard Mitter versenyzőkkel egy Ferrari 275P2 mögött összetettben második helyen végzett, rögtön utána a 904/6, a 904/8 és egy 904 Coupé foglalta el a harmadik, negyedik és ötödik helyeket.[22] A versenyeken megszerzett tapasztalatok vezették a Porsche fejlesztéseit abba az irányba, hogy a későbbiekben az utód Porsche 906-nál a nyolchengeres boxermotor helyett a megbízhatóbb hathengeres boxermotort használja.[15]
A következő hosszútávú versenynél a Nürburgringen három 904/6-ost és egy 904/8-ast indított. Joakim Bonnier és Jochen Rindt 904/8-asa két Ferrari mögött a harmadik helyezést érte el a P2.0 osztályban. A másik három gyári autó az ötödik, hatodik és kilencedik helyen ért célba. A Le Mans-i 24 óráson a Porsche egy 904/8-ast, két 904/6-ost és egy 904-est indított a privátcsapatok mellett.[22] A versenyt csak gyári autó fejezte be. A negyedik helyen Herbert Linge und Peter Nöcker végzett egy 904/6-os prototípussal, mögöttük a 904-essel az ötödik helyen futott be Gerhard Koch és Anton Fischhaber.[22]
Az 1965-ös idény utolsó versenye a 2 literes autók számára megrendezett Bridgehampton 500 km-es verseny volt, ami Herb Wetanson Porsche 904-esének győzelmével zárult.[22] Ez volt az utolsó összetett győzelem, amit 904-essel ebben a versenysorozatban elértek.
A hegyi Európa-bajnokságban a Porsche a speciálisan erre a versenysorozatra fejlesztett 904 Bergspyderrel indult. A többnyire Gerhard Mitter által vezetett sportkocsi nem volt igazán esélyes az erősebb Ferrari Dino 206P mellett.[18] Az olasz Ludovico Scarfiotti nyerte a bajnokságot Ferrarival Mitter előtt. A GT osztályban Herbert Müller lett a bajnok Carrera GTS-szel.
Ahogyan az előző éven, az 1965-ös szezonban is indult privát versenyző a német pályaautó-bajnokság 2 literes GT osztályában. A gyár néhány futamon indított 904-es prototípust a fejlesztések tesztelésére. A bajnokságban a 904-es rendszeresen győzelmet aratott a nagy vetélytársak, az Abarth, Lotus és Elva felett. A tizenegy futamból nyolc alkalommal nyert Porsche 904 szériaautó. Az egyik legsikeresebb Porsche 904-es versenyző Udo Schütz három futamot nyert, további három futamon második helyezett lett, illetve egy futamon a dobogó harmadik fokára állhatott.[21]
Paul Frère és Rainer Günzler Porsche 904-ese 1966. június 3-án a ZDF kameraautójaként a Nürburgring Karussell kanyarjában, felkészülés közben az 1000 km-es versenyre
Az 1966-os márka-világbajnokság során a Porsche már többnyire a 904-es váltó 906-ost használta. Csak a daytonai 24 órás autóversenyen és a sebringi 12 órás autóversenyen indítottak 904-eseket a 906-osok mellett. Daytonában Gerhard Mitter és Joe Buzzetta összetett hetedikek lettek és kategóriagyőztesek az S2.0 osztályban. A másik 904-es, Günter Klass és Udo Schütz irányításával a nyolcadik helyen haladt át a célvonalon.[25]Sebringben volt a 904-es utolsó bevetése, George Follmer és Peter Gregg a kétliteres sportautók osztályában kategóriagyőzelmet arattak míg összetettben a hetedik helyen végeztek.[25] Ezután a Porsche 904-es többet nem indult hosszútávú megbízhatósági versenyen.
A hegyi Európa-bajnokságon Michel Weber és Rolf Stommelen több futamon is indult Carrera GTS-szel, illetve a Sierre-Montana hegyi felfutón Rudi Lins is részt vett. Ezeken a versenyek rendszeresen negyedik, ötödik, hatodik helyezéseket értek el a versenyzők.[18]
A német pályaautó-bajnokság Peter Ernst és Rolf Stommelen indultak Carrera GTS-szel. A szezon legjobb eredménye Stommelen második helyezése a GT osztályban a Hockenheimringen.[21] Az 1966-os szezon után többet nem indult Porsche 904-es a német pályaautó-bajnokság futamain.
1967 – utolsó bevetés az autós hegyi Európa-bajnokságban
Az 1967-es autós hegyi Európa-bajnokságban a Porsche 904 már csak a Mont Ventoux-i és a ollon-villars-i hegyi felfutókon indult. A Mont Ventouxban induló két 904-es a 12. és a 22. helyet szerezték meg. Az Ollon-Villarsban megrendezett versenyen, ami a sportautó-világbajnokság kereteibe is beletartozott Gildo de Guidi a 15., Hans Schertenleib a 29. helyet szerezték meg az összetettben.[18]
Versenysikerek 1964 és 1967 között
1964
904-es eredmények az 1964-es sportautó-világbajnokságon[26]
↑hosszmotor, keresztmotor: hosszmotor esetén a forgattyústengely a gépjármű hossztengelyével párhuzamos, keresztmotor esetén merőleges elrendezésű
↑Fuhrmann-motor: Ernst Fuhrmann a Porsche motorfejlesztési vezetője volt 1956-ig, majd különböző vezetői feladatok után 1972 és 1980 között a Porsche AG elnöke. Az Ernst Fuhrmann vezetésével fejlesztett motorokat hívják Fuhrmann-motornak
↑kényszerléghűtés: kényszerléghűtés esetén a motort elsősorban nem a beáramló menetszél hűti, hanem egy a motorról szíjjal, vagy egyéb kényszerhajtással meghajtott hűtőventilátor által rendeltetési helyre juttatott levegő
↑szárazkarter: a szárazkarteres motorok esetében nem a hagyományos módon az olajteknőben helyezik el a kenés céljára szolgáló olajat, hanem egy külső tartályban és ebből a külső tartályból az olajat keringető szivattyú segítségével juttatják be a forgattyúsházba. Ezt a megoldást elsősorban versenytechnikánál és nagyteljesítményű sportkocsiknál alkalmazzák, mert kiküszöböli azt a hagyományos olajteknővel szerelt gépkocsiknál jelentkező nemkívánatos jelenséget, hogy a hosszú, elnyújtott, nagysebességű kanyarokban az olajat a centrifugális erő tartósan az olajteknő oldalán tartsa és ezzel elégtelen kenés lépjen fel
↑olajzsák: az olajzsákok, vagy olajzsebek a belső égésű motorok hengerfalán elhelyezett 5-50 mélységű, 1-2 mm szélességű bemarások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a kenőolaj megmaradjon a hengerfalon
↑királytengely: a vezérműtengelyhez képest merőlegesen forgó, a végeinél kúpkerekes meghajtású tengely
↑Hunaudières-egyenes, vagy más néven Mulsanne-egyenes: a Le Mans-i 24 órás autóversenynek is otthont adó Sarthe-i versenypálya 6 km hosszú egyenese. A pályavonalba 1990-ben beiktattak két lassító kanyart, mert a FIA korlátozta a versenypályák egyeneseinek hosszát. A kanyarok beiktatása előtt a C-csoportos versenyautók 400 km/h-s sebességet is elértek az egyenes végén lévő Mulsanne kanyarig, Roger Dorchy 1988-ban Peugeot WM-P88-cal felállított 407 km/h-s sebességrekordja azóta is megdöntetlen
↑német pályaautó-bajnokság: a Deutschen Automobil-Rundstrecken-Meisterschaft (DARM) 1960 és 1971 között megrendezett bajnoki sorozat GT autók számára
Ez a szócikk részben vagy egészben a Porsche 904 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.