Pop (U2)
A U2 1997-ben kiadott Pop című nagylemeze az előző albumaikon (Achtung Baby, Zooropa) már megjelent elektronikus (techno) zenei hangzás és 80-as évekbeli alternatív, gitárközpontú rockstílusuk keveréke. Bár számos ország slágerlistáján első helyre került, és a kritikusok is kedvezően fogadták, nem tartozik a jelentősebb alkotásaik közé. Edge szerint a Pop „olyan távol áll a U2-tól, amennyire csak lehet”. [1] A lemez hibáinak oka az együttes tagjai szerint főként az, hogy a túl korai időpontokra lekötött koncertek miatt nem volt elég idejük a dalok és a felvételek finomítására. 2005 májusában Bono azt nyilatkozta, hogy fontolgatják egy új verzió elkészítését. [2] A címmel ellentétben a dalok hangzásvilága nem a könnyed mainstream popéhoz hasonló: éppenhogy sötét tónusú – legalábbis nagyrészt. Bono szerint egy bulival kezdődik (Discothèque, Do You Feel Loved), és egy temetéssel végződik (Wake Up Dead Man). A dalszövegek közül a legerőteljesebb a politikai üzenettel is rendelkező Please és a kísérteties Wake Up, Dead Man. Dalok
Zene U2, szöveg Bono és The Edge. A U2 ezen albuma előtt adta ki a legtöbb kislemez, mind a nemzetközi piacon: Discothèque, Staring at the Sun, Last Night on Earth, Please, If God Will Send His Angels, Mofo. A PopHeart élő felvételeket tartalmazó EP is a világ több részén megjelent; az USA-ban Please címen kislemezként jött ki. A japán kiadás bónuszszáma a Discothèque kislemez B-oldalán lévő Holy Joe (Guilty Mix) (5:08). A malajziai kiadásra csak cenzúrázva kerülhetett rá a Wake Up Dead Man. Előadók
Külső hivatkozások |
Portal di Ensiklopedia Dunia