Pone Navata
Pone Navata a pannoniai római limes egyik fontos erődítménye volt a Dunakanyar bejáratánál, a visegrádi Sibrik-dombon. Az I. Constantinus parancsára épített erőd a többé-kevésbé folyamatos használatnak köszönhetően egészen a tatárjárásig állt. TörténeteA ripa (folyóparti limes) e kényes szakaszára I. Constantinus császár építtette a soktornyos, szabálytalan háromszög alakú erődöt. A Duna fölötti 176 méter magas dombról ellenőrizni lehetett a Duna Castra ad Herculemtől a Szentendrei-szigetig tartó szakaszát. Az erőd 300 fős auxiliaris helyőrséggel rendelkezett, és a számos burgusszal, Ad Herculem és a mai Gizellamajor erődjével, a Szentendrei-sziget két erődjével, valamint a szobi és verőcei hídfőállással együtt a dunai limes legjobban megerősített részét alkotta. A római helyőrségét, valószínűleg az Auxilia Ursarensia-t a kvádok elleni háború után, még 380 előtt Ad Statuasba helyezték, csak a nagy toronyban maradhatott katonaság. Egy kisebb csoport telepedett meg az erődben, akik földbe vájt lakógödrökben éltek. Más források szerint a kvádok foglalták el. Az 5. századtól nincs nyoma lakóknak. A magyar honfoglalás után ismét használatba vették, a kijavított erődítmény lett az egyik első magyar vármegye, Visegrád vára. Ennek első írásos említése 1009-ből való. Valószínűleg a tatárjárás idején pusztult el végleg. LeírásaPone Navata korára jellemzően szabálytalan, nagyjából háromszög alaprajzú, 114x130 méteres, 11 patkó alakú oldaltoronnyal és 3 legyező alakú saroktornyokkal megerősített tábor volt. Falai 1,1-1,2 méter vastagok. Az erőd bejárata a nyugati oldalon lévő toronynál nyíló és 360 körül megnagyobbított kapu volt, a feltételezett későbbi - a kapu elé 380 körül épített, 14,20x12,90 méteres torony miatt szükségszerűnek tűnő - keleti kapura nincs bizonyíték. Feltárása
MegközelítésA helyszín autóval elérhető a 11-es számú útról Visegrádtól keletre induló hegyi úton, illetve a Fellegvár mellett továbbhaladva. A romok gyalogosan szabadon bejárhatók, csak az erőd egyik sarkában áll egy magánház. Fotók
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia