Polgár István (orvos)

Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Polgár István (egyértelműsítő lap).

Polgár István
Született	1888. június 2.[1] Füzesgyarmat
Elhunyt	1954. április 5. (65 évesen)[1] Szeged
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Aczél Mária (h. 1950–1954)
Foglalkozása	szülész nőgyógyász
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1911)
Sírhelye	Szeged Belvárosi temető (X/ díszsírhely 60)[2]
Sablon Wikidata Segítség

Polgár István (Füzesgyarmat, 1888. június 2. – Szeged, 1954. április 5.)[3] szülész-nőgyógyász, címzetes egyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete

Polgár (Pilitzer) Mór (1859–1908) gazdász és Geiringer Aranka gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1911-ben orvosi oklevelet szerzett. Rövid ideig a Budapesti Tudományegyetem I. számú Kórbonctani Intézetében dolgozott, majd a II. számú Női Klinikára került Tauffer Vilmos professzor mellé díjazott gyakornoknak. Az első világháborúban katonaorvos volt. 1919. július 1-től 1919. augusztus 31-ig a Tanszéken asszisztenssé nevezték ki. 1920. november 1-től kinevezték a – trianoni döntést követően Szegeden működő – Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszéke mellé tanársegéddé.[4] 1923. szeptember 1-jén megerősítették korábbi tanársegédi minőségében.[5] Két évvel később szülész-nőgyógyász szakképesítést szerzett. 1930-ban Szegeden kerületi szülészfőorvos lett. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd onnan visszatérve megbízást kapott a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika vezetésére és ezt a feladatot 1947 májusáig, Batizfalvy János professzor visszatéréséig végezte. 1946-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi karához klinikai főorvossá.[6] 1947-ben a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi karán A nőgyógyászati propedeutika című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést kapott.[7] Az Orvostudományi Karnak önálló egyetemmé (SZOTE) történt szervezése után dékánhelyettesi minőségben működött 1953-ig, nyugdíjazásáig. Kutatásai főként a bábaképzésre és a tanyai szülésekkel kapcsolatos kérdésekre terjedtek ki. Jelentős szerepe volt 1945 után a klinika újjászervezésében. Számos közleménye jelent meg.

Felesége Aczél Mária (1893–?) volt, Aczél Samu és Manheim Paulina lánya, akit 1950. április 15-én Szegeden vett nőül.[8]

Művei

• A női gonorrhoea gyógykezelése (Budapesti Orvosi Újság, 1920, 16. szám)
• A helyi érzéstelenítésről a kisebb nőgyógyászati műtéteknél (Budapesti Orvosi Újság, 1923, 9. szám)
• A fluor albus gyógyításának irányelvei (Budapesti Orvosi Újság, 1924, 12. szám)
• Az egyke szülészeti vonatkozásai (Berecz Jánossal, Népegészségügy, 1937)
• Bábaképzésünk a népszaporodás szolgálatában (Budapest, 1940)
• Ultraverin, új görcsoldószer alkalmazása a szülészetben (Magyar Nőorvosok Lapja, 1948, 7. szám)
• Nőgyógyászat (egyetemi jegyzet, Budapest, 1952)

Jegyzetek

1. Polgár István, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12329.htm
2. https://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_190-212.pdf
3. Halotti bejegyzése a Szeged I. állami halotti akv. 489/1954. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 1.)
4. Hivatalos Közlöny, 1921. január 27. (29. évfolyam, 3-4. szám)
5. Hivatalos Közlöny, 1923. augusztus 1. (31. évfolyam, 15. szám)
6. Magyar Közlöny, 1946. november 17. (263. szám)
7. Magyar Közlöny, 1948. január 17. (13. szám)
8. Házasságkötési bejegyzése a szegedi állami házassági akv. 229/1950. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 1.)

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8  
• Fekete Sándor (1954. május 1.). „Polgár István 1888–1954”. Magyar Nőorvosok Lapja (Magyarország) 17 (3), 129. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.) 
• Sas Mihály (1988). „100 éve született dr. Polgár István”. Magyar Nőorvosok Lapja (Magyarország) 51 (5), 317. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)