Pluriformea

Pluriformea
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota) Csoport: Amorphea Csoport: Obazoa Csoport: Opisthokonta Csoport: Holozoa Csoport: Pluriformea Hehenberger et al. 2017[1]
Nemzetségek
Corallochytrium Syssomonas

A Pluriformea a Filozoa feltételezett testvérkládja, tagjai a Syssomonas multiformis és a Corallochytrea. A Pluriformea, a Filozoa és az Ichthyosporea együtt alkotják a Holozoa kládot.

Egy 2020-as kladogram:[2][3][1][4]

Opisthokonta	Holomycota Holozoa Ichthyosporea Pluriformea Syssomonas multiformis Corallochytrium Tunicaraptor unikontum Filozoa Filasterea Choanozoa Choanoflagellata Animalia

Egy alternatív hipotézis a Teretosporea klád, melyben a Pluriformea az Ichthyosporea testvércsoportja. Ez azonban a Syssomonas multiformis felfedezése óta kevésbé megalapozott, és a Corallochytrium feltehetően a Holozoa egyik jobban levezetett tagja.[5]

Életmód

A Corallochytrium ozmotróf, míg a Syssomonas eukariotróf. Ez utóbbi alapján a predáció az állatok egysejtű rokonai közt széles körben elterjedt lehet vagy lehetett, és az állatok közös őse a baktériumoknál nagyobb zsákmányt is ehetett. Syssomonas-tenyészetekben gyakran több sejt együtt eszik, ezt okozhatja a nagy zsákmány miatti pozitív kemotaxis. A megjelenő sejtek a zsákmány plazmalemmájához tapadnak, részben egyesülnek, és a nagy zsákmány tartalmát együtt szívják ki.[6]

A Corallochytrium korallokkal él együtt.[6]

Életciklus

A Syssomonas multiformis feltehetően úszó ostoros, illetve a szubsztráton mozgó ostoros amőba és amőba életszakaszok között változhat, és utóbbi két életszakasz visszaalakulhat úszó ostorossá. Cisztát képez, ekkor történhetnek a palintómiás osztódások, osztódáskor és csírázáskor ostoros utódsejteket bocsát ki.[7] Csak az ostoros sejtek egyesülnek és alkotnak rozettaszerű kolóniákat.[7]

Jelentőség

A nagy zsákmánysejtből táplálkozó sejtek egyesülése fontos tényező lehet az aggregált többsejtűség megjelenésében. A más sejtek vonzásával járó feltételezett kémiai jelzés a szincitiumok keletkezésében is fontos. Az α- és β-integrinek az integrinadhezom többi részével együtt jelen vannak a Syssomonasban és a Corallochytriumban.[6]

Az állatihoz hasonló extracellulárismátrix-szerkezet a Pluriformea és a Filozoa közös ősében jelenhetett meg az Ichthyosporeától való különválása után.[1]

Történet

Thomas Cavalier-Smith 2022-es tanulmányában az új nevet feleslegesnek ítélte a Corallochytriidae és a Syssomonadidae családokhoz, melyeket az különböztet meg, hogy előbbinek nincs csupasz fagotróf életszakasza, utóbbinak van. Az így módosított Corallochytridát az Ichthyosporea harmadik rendjeként sorolta be több, összesen 24 021 aminosavat tartalmazó fehérje alapján, és a Corallochytrea osztály elhagyását javasolta.[8]

Genetika

Egy tanulmányban két faját vizsgálták, ebből az egyik Golgi-endomannozidázának (GH99) 189. aminosavja triptofán, a másiké nem triptofán, leucin vagy tirozin.[9] A GluMan₃-preferencia a Filozoa közös ősében jelenhetett meg, és ott fennmaradhatott.[9]

A Pluriformea genetikai kutatására használható eszköz a stabil transzfekció.[10]

Hipotézisek

Az Opisthokonta egysejtű tagjaiban való sejtdifferenciáció, a szesszilis trofikus állapotok és az aggregációs hajlam alátámasztják a szinzoospóra-hipotézist,[6] melyben Zahvatkin az életciklusban három fázist különített el három sejttípussal, ezek a monotómia (váltakozó sejtnövekedés és -osztódás); a hipertrófia (osztódás nélküli sejtnövekedés) és a palintómia (folyamatos sejtosztódások növekedés nélkül, mint például a barázdálódó blasztomereknél). Ezek a kolóniás életszakasz részei lettek, melyek végül az állatok tőcsoportjává váltak.[11]

Jegyzetek

1. Hehenberger E, Tikhonenkov DV, Kolisko M, Del Campo J, Esaulov AS, Mylnikov AP, Keeling PJ (2017. július 10.). „Novel Predators Reshape Holozoan Phylogeny and Reveal the Presence of a Two-Component Signaling System in the Ancestor of Animals”. Curr Biol 27 (13), 2043–2050.e6. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.06.006. PMID 28648822. (Hozzáférés: 2024. július 9.) „Altogether, these data suggest an emergence of an animal-like ECM structure in the ancestor of Pluriformea, filastereans, choanoflagellates, and metazoans after its divergence from ichthyosporeans.” 
2. Parfrey, Laura Wegener (2011. augusztus 16.). „Estimating the timing of early eukaryotic diversification with multigene molecular clocks”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 108 (33), 13624–13629. o. DOI:10.1073/pnas.1110633108. PMID 21810989. PMC 3158185. 
3. Torruella, Guifré (2015. szeptember 21.). „Phylogenomics Reveals Convergent Evolution of Lifestyles in Close Relatives of Animals and Fungi” (angol nyelven). Current Biology 25 (18), 2404–2410. o. DOI:10.1016/j.cub.2015.07.053. ISSN 0960-9822. PMID 26365255. 
4. Tikhonenkov, Denis V. (2020. november 6.). „New Lineage of Microbial Predators Adds Complexity to Reconstructing the Evolutionary Origin of Animals”. Current Biology 30 (22), 4500–4509.e5. o. DOI:10.1016/j.cub.2020.08.061. ISSN 0960-9822. 
5. (2017. július 10.) „Novel Predators Reshape Holozoan Phylogeny and Reveal the Presence of a Two-Component Signaling System in the Ancestor of Animals” (english nyelven). Current Biology 27 (13), 2043–2050.e6. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.06.006. ISSN 0960-9822. PMID 28648822. 
6. Tikhonenkov DV, Hehenberger E, Esaulov AS, Belyakova OI, Mazei YA, Mylnikov AP, Keeling PJ (2020. április 9.). „Insights into the origin of metazoan multicellularity from predatory unicellular relatives of animals”. BMC Biol 18 (1), 39. o. DOI:10.1186/s12915-020-0762-1. PMID 32272915. PMC 7147346. 
7. Ros-Rocher N, Pérez-Posada A, Leger MM, Ruiz-Trillo I (2021. február 24.). „The origin of animals: an ancestral reconstruction of the unicellular-to-multicellular transition”. Open Biol 11 (2), 200359. o. DOI:10.1098/rsob.200359. PMID 33622103. PMC 8061703. 
8. Cavalier-Smith T (2022. május). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma 259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID 34940909. PMC 9010356. 
9. Sobala ŁF (2023. október 29.). „Evolution and phylogenetic distribution of endo-α-mannosidase”. Glycobiology 33 (9), 687–699. o. DOI:10.1093/glycob/cwad041. PMID 37202179. PMC 11025385. 
10. Kożyczkowska A, Najle SR, Ocaña-Pallarès E, Aresté C, Shabardina V, Ara PS, Ruiz-Trillo I, Casacuberta E (2021. szeptember 27.). „Stable transfection in protist Corallochytrium limacisporum identifies novel cellular features among unicellular animals relatives”. Curr Biol, 4104–4110.e5. o. DOI:10.1016/j.cub.2021.06.061. PMID 34293333. (Hozzáférés: 2024. július 9.) 
11. Levit GS, Hoßfeld U, Naumann B, Lukas P, Olsson L (2022. január). „The biogenetic law and the Gastraea theory: From Ernst Haeckel's discoveries to contemporary views”. J Exp Zool B Mol Dev Evol 338 (1–2), 13–27. o. DOI:10.1002/jez.b.23039. PMID 33724681. 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pluriformea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.