Pjaszina

Pjaszina
Közigazgatás
Országok	Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz	818 km
Vízgyűjtő terület	182 000 km²
Forrás	Pjaszino-tó
é. sz. 70° 03′ 37″, k. h. 88° 04′ 04″70.060211192778, 88.067669889722
Torkolat	Kara-tenger, Pjaszina-öböl
é. sz. 73° 53′ 12″, k. h. 87° 04′ 21″73.886754779444, 87.072563580278
Elhelyezkedése
A Pjaszina vízgyűjtő medencéje
A Wikimédia Commons tartalmaz Pjaszina témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Pjaszina (oroszul: Пясина) folyó Közép-Szibériában, a 70. szélességi foktól északra, Oroszország Krasznojarszki határterületének Tajmiri Dolgan–Nyenyec járásában (2007. január 1. előtt: autonóm körzetében).

Földrajz

Hossza: 818 km; vízgyűjtő területe: 182 000 km²; évi közepes vízhozama a forrásnál: 560 m³/s, a torkolatnál 2600 m³/s.

Norilszk várostól északra, a Pjaszino-tóból folyik ki és a Kara-tenger, Pjaszina-öblébe torkollik. Teljes esése mindössze 37 m.[1]

A tóból kilépve egy darabig morénadombok között, szűk völgyben halad észak felé, majd a Tajmir-félsziget alacsonyan fekvő, nyugati részén, az Észak-szibériai-alföldön folyik végig. A Tareja folyó torkolatánál éles kanyart tesz és innen nyugat felé tart. A Pura folyó torkolata előtt újabb éles kanyarral északra fordul, majd szűk völgyben vágja át magát a Birranga-hegység nyúlványain és a tengermelléki síkságon tölcsértorkolatot képezve ömlik a Pjaszina-öbölbe.

Szeptember vége – október eleje és június között a folyó befagy. Főként (60%-ban) hóolvadékból táplálkozik. Alacsony vízálláskor a dagály visszaduzzasztó hatása a folyón fölfelé a Tareja torkolatáig (309 km) érvényesül.

A Tajmir-félsziget az örökfagy övezetbe tartozik. Olvadáskor a víz a tundra felszínén szétterül és számtalan kisebb-nagyobb tavat alkot. A Pjaszina medencéjében több mint 60 000 ilyen tó található, összterületük 10 450 km².

A folyó kisebb hajókkal teljes hosszában hajózható. A hajózási időszak azonban nagyon rövid, a jégzajlástól függően általában augusztus közepétől szeptember végéig tart.

Mellékfolyók

Legnagyobb mellékfolyói a felső szakaszon (Dudipta) és a középső szakaszon (Jangoda, Agapa) ömlenek a Pjaszinába. Jelentősebb mellékfolyók:

• Jobbról: Csornaja (Iken), Dudipta (687 km), Jangoda (288 km), Tareja (309 km), Bingyuda (223 km).
• Balról: Agapa (396 km), Mokoritto, Pura (348 km).

A Pura és a Mokoritto között mintegy 900 000 hektárnyi természetvédelmi területet (zakaznyik) létesítettek, főként a nagy lilik és vetési lud költőterületeinek, valamint a vadon élő rénszarvasok védelmére. A Pjaszina deltája szintén természetvédelmi terület.[2]

Jegyzetek

1. Székely András. Szovjetunió, I. kötet. Budapest: Gondolat Kiadó, 145. o. (1978). ISBN 9632803035 
2. Bolsoj Arktyicseszkij Zapovednyik (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 25.)

Források

• Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven). Hozzáférés ideje: 2010. július 23. 
• Reka Pjaszina (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 24.)^[halott link]
• szerk.: A. V. Borodko, V. F. Habarov: Nacionalnij atlasz Rosszii (I. kötet) (orosz nyelven). Moszkva: Roszkartografija, 234-235. o. (2004). ISBN 5851202173 
• Pjaszina (orosz nyelven). Oroszország Állami Vízregisztere