Piskovich János
Piskovich Nepomuk János (Lugos, 1805 – Pest, 1847. április 7.) magyar sebészorvos, tanszékvezető egyetemi tanár,[1] a gerontológia első hazai megfogalmazója. ÉleteA partiumi Lugoson született. A középiskola végéig szülővárosában tanult. Az egyetemet Pesten végezte. A fővárosi Szent Rókus Kórház igazgató főorvosaként, előbb a Budapesti Sebészegylet, 1837. december 2-ától pedig a Budapesti Orvosegyesület tagja volt. Pest városának első főorvosaként működött. 1839-ben huszonöt éves felesége, rétei Rötth Jozefa tüdősorvadásban elhunyt, leánykájukat, Viktória Gizellát hátrahagyva. Stáhly Ignác protomedikussá (országos főorvos) történt kinevezése után, 1841–1843 között mint helyettes egyetemi tanár a Pesti Egyetem sebészeti tanszékét vezette, gyakorlati sebészetet tanított. A tanszéki pályázatok elbírálása után Balassa János nyerte el a tanszékvezetői kinevezést, aki miután elfoglalta helyét a hazai tudományos sebészet és a magyar orvosi iskola alapjait vetette meg. Piskovichot 1847-ben fiatalon, negyvenkét éves korában, Pesten érte a halál. Munkái
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia