Pippo Baudo

Pippo Baudo
Született	Giuseppe Raimondo Vittorio Baudo Pirracchio 1936. június 7. (88 éves)[1] Militello in Val di Catania
Állampolgársága	olasz
Házastársa	Katia Ricciarelli (1986. június 11. – 2004)
Élettársa	Alida Chelli Adriana Russo
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	televízióműsor-vezető dalszövegíró rádiós műsorvezető
Iskolái	Cataniai Egyetem
Kitüntetései	Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja[2]
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Pippo Baudo témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Giuseppe Vittorio Raimondo „Pippo” Baudo (Militello in Val di Catania, 1936. június 7. –) az egyik leghíresebb olasz televíziós műsorvezető, hat évtizedes karrierje révén. Gyakran Superpippónak nevezik (utalva a Super Goof olasz nevére). Baudo a Teatro Stabile di Catania művészeti vezetője és elnöke is volt.

Pályája

Baudo 1975-ben

Baudo Szicíliában született. Miközben a Cataniai Egyetemen jogtudományt tanult, színészként és műsorvezetőként a szórakoztatással foglalkozott. Megtanult zongorázni is. Az 1950-es évek végén az Orchestra Moonlight énekese és zongoristája lett. 1959-ben először jelent meg az olasz RAI tévében a Caravella dei successi epizódban, amelyet Palermóból sugároztak.

Sikereket ért el több RAI-program házigazdájaként, valamint művészeti vezetőjeként. Szerződést írt alá a Mediasethez, de soha nem tudta visszaszerezni korábbi sikereit. Pályafutása újjáéledt, amikor a Novecento műsorvezetője volt a RAI-on, ami a Domenica In és a Sanremói Dalfesztivál népszerű vasárnap délutáni műsorok újbóli házigazdájaként.

Az 1970-es években segített létrehozni és dolgozott is a cataniai székhelyű Antenna Sicilia magáncsatornán. 1987-ben a RAI elnökével, Enrico Mancával folytatott vitája után a Festival házigazdája volt a Mediaseten. Évekkel később azonban visszatért Rai 1-be a Gran Premióval; Serata d'Onore című műsorát a Rai 2 sugározta.

Az 1995-ös Sanremói Fesztivál nyitóestjén, nem sokkal az előadás kezdete után egy férfi, Pino Pagano a színház galériájának szélén ült, és leugrással fejezte ki öngyilkossági szándékát: végül Baudo állította meg a közönség tapsa közepette.[3]

1997-ben újra szerződött a Mediasethez, de a La canzone del secolo és a Tiramisù című műsorai nagyon kevés sikert értek el. 1999-ben a Rai 3 felkérte, hogy vezesse be a főműsoridős, „Giorno dopo Giorno” műsort, amely most „Novecento” címmel fut.

2002-ben a Sanremói Dalfesztivál házigazdája volt, miután a 2001-es kiadás kudarcot vallott. Manuela Arcuri és Vittoria Belvedere társműsorvezetőket választotta ki. 2004-ben elhagyta a RAI-t, de 2005-ben visszatért a Sabato Italiano programmal a Rai 1-en. 2005. október 2-án nyolcadik alkalommal volt házigazdája a vasárnap délutáni Domenica In (1979–1985, 1991–1992, 2005–2010) című műsornak.

2008-ban tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Sanremói Fesztivált, az azt tizenegy alkalommal rendező Mike Bongiorno utódjaként.

Magánélete

2004-ben Baudo és második felesége, az olasz szoprán Katia Ricciarelli – 18 éves házasság után – elváltak. Két gyermeke, az első feleségétől született Alessandro (1962), aki Ausztráliában él, és Tiziana (1970).

Színészi szerepei

Év	Cím	Szerep(ek)	Megjegyzések
1968	Zum zum zum – La canzone che mi passa per la testa	Saját maga	Cameo megjelenése
1969	Zum zum zum n° 2
	Donna Rosa neve	Pippo herceg
1970	W le donne	Bertoluzzi ezredes
1980	Delitto in via Telauda	Saját maga	Televíziós film
1981	L'esercito più pazzo del mondo		Cameo megjelenése
1982	Casa Cecilia	Az előadó	Epizód: "Un genio in famiglia"
1983	"FF.SS." – Cioè: "...che mi hai portato a fare sopra a Posillipo se non mi vuoi più bene?"	Saját maga	Cameo megjelenése
1985	ESP vagyok
1990	J	Pennellone	TV sorozat; főszerep
1993	Anni 90: Part II	Saját maga	Cameo megjelenése
2004	Come inguaiammo il cinema italiano - La vera story di Franco e Ciccio		Dokumentumfilm
2010	L'ultimo gattopardo: Ritratto di Goffredo Lombardo
2011	Minden a tengeren		Cameo megjelenése

Elismerése

•  Olaszország: Az Olasz Köztársaság Becsületrendje Nagy Keresztjének Lovagja (2021. július 21.)[4]

Jegyzetek

1. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. quirinale.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 24.)
3. Eddy Anselmi. Festival di Sanremo: almanacco illustrato della canzone italiana. Panini Comics, 2009 (2009). ISBN 978-8863462296 
4. Le onorificenze della Repubblica Italiana. www.quirinale.it. (Hozzáférés: 2022. október 24.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pippo Baudo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Pippo Baudo az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Pippo Baudo a Rotten Tomatoeson (angolul)