Pikkelyes földiszalakóta
A pikkelyes földiszalakóta (Geobiastes squamiger) a madarak osztályának, szalakótaalakúak rendjébe, a földiszalakóta-félék (Brachypteraciidae) családjába tartozó Geobiastes nem egyetlen faja.[1][2] RendszerezéseA fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1838-ban, a Brachypteracias nembe Brachypteracias squamigera néven.[3] ElőfordulásaMadagaszkár keleti részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4] MegjelenéseTesthossza 32 centiméter, testtömege 137-165 gramm.[5] Testalkatához képest, nagy fej és hosszú láb járul. A fekete, sötétbarna, világosbarna pikkelyes mintázata jó rejtőszínt ad a rossz megvilágítású erdei félhomályban. Rövid, lekerekített szárnyai van. A nemek hasonlóak. ÉletmódjaFérgekkel, rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkoznak. Állandó, nem vonuló madár. SzaporodásaTalajba vájt, körülbelül 1 méter hosszú járat végén, avarral bélelt fészekbe rakja tojásait. Természetvédelmi helyzeteAz elterjedési területe még elég nagy, de csökken, egyedszáma 1500-7000 példány közötti és gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4] Jegyzetek
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia