Szülővárosában orvostudományt, filozófiát és matematikát tanult. Azután egy ideig Londonban tartózkodott, ahol Newtonnal kötött ismeretséget. Miután hazatért, 1719-ben meghívták a duisburgi egyetemre a matematika és a fizika professzorának, ahol Fahrenheittel dolgozott együtt. 1723-tól az utrechti egyetemen tanított, 1739-től pedig szülővárosa egyetemén, ahol korábbi szaktárgyait adta elő. Több tudóstársaság tagja és a párizsi Királyi Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1754-ben a Szentpétervári Tudományos Akadémia tiszteletbeli professzorává választották.
1746-ban Leidenben elkészítette a ma kondenzátornak nevezett eszköz ősét: egy üvegedényt kívül-belül fémréteggel borított be, mely feltölthető volt és tárolta az elektromosságot. Később az eszköz leideni palack néven vált ismertté.
Munkái
Elementa Physica (1726) című munkáját sokszor kiadták és több nyelvre lefordították[11]
Dissertationes physicae experimentalis et geometricae de magnete (1729)
Tentamina experimentorum naturalium in Accademia del Cimento (1731)[12]
Institutiones physicae (1734 és később is)
The aeris praestantia in humoribus corporis humani (1739)
↑John Gribbin hivatkozott munkájában megjegyzi, hogy ebben az időben kezdték a természetfilozófia helyett a fizika fogalmát használni, és ez volt „az egyik első könyv, amelyik a fizika szót ebben a modern értelemben használta”.
↑A Pallas nagy lexikona szerint ez a munka az Accademia del Cimento Saggi di naturali esperienze… című munkáinak latinra fordítása.