Pieter Pourbus

Pieter Pourbus
Született	1523[1] 1524[2][3][4][5] Gouda
Elhunyt	1584. január 30. (60-61 évesen)[6][2][5][7] Brugge
Állampolgársága	Dél-Németalföld
Gyermekei	Frans Pourbus
Foglalkozása	festőművész szobrász térképész rajzoló építész mérnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Pieter Pourbus témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Utolsó vacsora (1548, Groeningemuseum, Brugge)

Pieter Pourbus (névváltozatok: Pieter Jansz. Pourbus, Poerbus vagy Poerbusse; Gouda, 1523. körül – Brugge, 1584. január 30.) flamand festő, építész és térképész. Szülővárosában 1960-ban utcát nevezetek el róla, s Bruggében is.

Életpályája

Goudában született, de ifjú korától Bruggében élt és alkotott. Itt is házasodott meg. Kitűnően berendezett festőműhelyt tartott fenn, kiváló kompozícióteremtő képességgel rendelkezett, jó alak- és arcképfestő volt. Egyik legjobb munkája egy oltárkép, triptichon, amelyet a goudai Nagytemplom számára festett, címe Szent Hubertus története. A középső rész a keresztelést ábrázolja, két püspök keresztel meg két személyt, másik két személy fáklyákat tart a kezében, a jelenet egy gyönyörű nagy templomban játszódik le, s megmutatkozik az is, hogy P. Pourbus tisztában van a perspektíva festési technikájával. Az egyik szárnyon a megkísértés témája szerepel, ahol a gonosz szellemek kincseket mutogatnak a szentnek, de az visszautasítja őket. A másik szárnyon asszonyok csábítják a szentet. A szárnyak külső oldalán a Szűzanyát lehet látni, az egyiken megy fel a lépcsőn, a másik szárny külsején pedig Szent Erzsébettel találkozik. Számos oltárképet festett, s természet után portrékat. Legkiválóbb alkotásainak egyike a brüsszeli Mi Asszonyunk templom számára festett Mária hét fájdalma című alkotása.

1543-ban vették fel a Szent Lukács céhbe, s felvették a retorikusok körébe is, tagja volt az íjászok társaságának, fontos szerepet játszott Brugge közéletében. Földmérő és polgári mérnök volt, értett az építészeti tervezésekhez és a térképészethez, elkészítette a Mi Asszonyunk Apátság építési terveit és térképét,[8] továbbá Brugge város vezetőinek a részére Brugge és a környező falvak térképét egy hatalmas vászonra festette olajfestékkel, melyet rendszeresen használtak is. Fehér enyvfestékkel kicsit vastagon alapozta a mester, emiatt a gyakori fel- és letekerés miatt gyakran felpattogzott vagy lemállott egy-egy darab, később újra festették mindig Pieter Pourbus nyomán, térképeit napjainkban Bruggéban a Groeningemuseum őrzi.[9]

Pieter Pourbus fia és legkiválóbb tanítványa, Frans Pourbus, aki még atyját is felülmúlta a festői mesterségben, s Frans Florisnál is tanult, aki szintén nagyra becsülte. Pieter Pourbus unokája, Frans Pourbus is híres portréfestő lett, egész festődinasztia alapítója a Goudában született P. Pourbus.

Galéria

• 
  Szent Hubertus története c. triptichon középső része (1572)
• 
  Jan van Eyewerve portréja (1551)
• 
  Jacquemyne Buuck portréja (1551)
• 
  Pásztorok imádása (1523-1584 közt, triptichon)
• 
  Terv részlete Duinenabdij (1580)[10]

Jegyzetek

1. 2024. április 29., https://www.museabrugge.be/collection/work/id/0000_GRO0108_I
2. Pieter Jansz. Pourbus
3. Pieter Pourbus (holland nyelven)
4. Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. BnF-források (francia nyelven)
6. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
7. 2024. április 29., https://www.museabrugge.be/collection/work/id/0000_GRO0108_I
8. Kloostertuinen, Klooster Windesheim en Abdij Ten Duinen
9. Lukas fotói a térképekről.^[halott link]
10. Napjainkban a kolostor és apátság romjai, maradványai és múzeuma a belga tengerparton Koksijde üdülő város területén találhatók.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Pieter Pourbus témájú médiaállományokat.

• Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Pourbus, Pieter lásd 326. p.
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Pieter és Frans Pourbus bruggei festők élete lásd 108-109. p.
• Biográfiája, képei, Web Gallery of Art