Pierre Levegh
Pierre Eugène Alfred Bouillin (Párizs, 1905. december 22. – Le Mans, Franciaország, 1955. június 11.), vagy ismertebb nevén Pierre Levegh, francia sportoló és autóversenyző. Vezetéknevét csak később, szintén versenyző nagybátyja emlékére vette fel, amikor megkezdte saját karrierjét az autósportok világában. PályafutásaÉlete során különleges sportteljesítményt nyújtott, hiszen három teljesen eltérő területen, a technikai sportok mellett jégkorongban és teniszben is kiemelkedő eredményeket ért el. Az autóversenyzéssel 1937-ben kezdett el komolyabban foglalkozni, elsősorban a sportautók és a hosszútávú versenyek voltak ínyére, és már a következő évben ott volt a Le Mans-i 24 óráson is. Levegh is abban a korban élt, amikor a versenyzők karrierjét keresztbetörte a második világháború, de amint beköszöntött a béke, ismét volán mögé ült, noha már 40. életévét is elérte. Kipróbálta magát a frissen megalakult Formula–1-ben is, 1950-ben és 51-ben összesen hat versenyen indult el egy Talbot Lago autóval, de pontot nem szerzett, legjobb eredménye pedig egy 7. hely volt Spából, a világbajnokság történetének ötödik versenyén. Emellett a Talbot Lago képviseletében Le Mans-ban állandó résztvevővé vált. 1951-ben negyedik lett, a következő évben pedig karnyújtásnyira került attól, hogy sporttörténelmet írjon, ugyanis egyedül vezetve teljesített több mint 23 órát a versenyből, és az élen állva négykörös előnnyel száguldott a valószínűtlen győzelem felé. A garázsban ugyan várta őt egy helyettes, de Levegh nem akarta átadni a volánt, hiszen meggyőződése volt, hogy csak ő tudja épségben a célba juttatni az autót.[1] Végül neki sem lett igaza: az utolsó órában autója motorhiba miatt megállt, így nem sikerült a történelmi tett végrehajtása. Egyes vélemények szerint a hibát a pilóta fáradtsága idézte elő, aki egy alkalommal hibásan váltott, ami végzetes kárt okozott az erőforrásban. Mégsem ez az emberfeletti tett, hanem az 1955-ös verseny miatt maradt meg Levegh neve a köztudatban, ugyanis ő ült abban az autóban, amely a futam harmadik órájánál egy baleset következtében a nézőtérre vágódott, összesen 84 ember életét - köztük a sajátját is - követelve az autóversenyzés történetének legszörnyűbb tragédiájában. Halála1955-ben már a Mercedes autóját vezette, és a futamon éppen közvetlenül a másik Ezüst Nyilat vezető Juan Manuel Fangio előtt haladt, amikor a baleset történt. Levegh két másik autót üldözött. A legelöl lévő Mike Hawthorn az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy a bokszba hajt, így váratlanul rántotta félre az autóját. Emiatt az őt követő Lance Macklinnek is hirtelen manővert kellett végrehajtania és balra vágott ki, közvetlenül Levegh autója elé. A francia már nem tudta elkerülni Macklint, a két autó összeütközött, a Mercedes a levegőbe emelkedett és a nézők közé csapódott.[2] A helyzetet súlyosbította, hogy autójának karosszériája a súlycsökkentés érdekében magnézium használatával készült, ami köztudottan igencsak gyúlékony, így nem is kellett sok ahhoz, hogy a roncs lángba boruljon. A tűz nagyjából két órán át égett, de a versenyt nem állították le, a hivatalos álláspont szerint azért, mert ebben az esetben a távozó nézők miatt nehezen megközelíthető lett volna a pálya a mentők számára, akiknek még a több mint száz sérültet is el kellett látniuk. A történtek késztették a Mercedest arra, hogy hosszú évtizedekre, egészen a ’80-as évekig kivonja magát az autóversenyzésből. Bár az autójából kirepülve halálos koponyasérülést szenvedő Levegh neve örökre egybeforrt a történtekkel, Fangio az eset után tett nyilatkozatában felfedte, szerinte csapattársának köszönhető, hogy nem követelt még több életet a szerencsétlen ütközés.[3] Elmondása szerint ugyanis Levegh, amikor látta, hogy már nem tudja elkerülni a Macklin autójával való kontaktot, szándékosan vagy természetes reakcióból adódóan felemelte az egyik kezét, ezzel jelezve a mögötte haladó argentin bajnoknak a veszélyt. Fangio még éppen időben el tudta venni a gázt, így kimaradt a balesetből, s később úgy tartotta, hogy Levegh mentette meg az ő, és talán további nézők életét is. Temetése Párizsban a Père-Lachaise temetőben történt.[4] EredményeiLe Mans-i 24 órás autóverseny
Teljes Formula–1-es eredménysorozata(Táblázat értelmezése)
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia