|
Perzsa leopárd
A perzsa leopárd, latin nevén Panthera pardus ciscaucasica, amely szinonimája a Panthera pardus saxicolornak, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó leopárd (Panthera pardus) egy alfaja. A perzsa leopárd a leopárd (más néven párduc) legnagyobb termetű alfaja. Már csak 871–1290 ivarérett egyede él vadon, és állománya fogyatkozik.[1] Hívják még kaukázusi leopárdnak,[2] illetve Törökországban anatóliai leopárdnak.[3] .jpg) ElterjedéseA perzsa leopárd a Közel-Keleten Iránban, Örményországban, Törökországban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Afganisztánban fordul elő. Mivel a természetben becslések szerint csupán 1000-1200 példánya él, a Természetvédelmi Világszövetség állományát veszélyeztetettként tartja számon. Bahram H. Kiabi, Population status of the Persian Leopard című tanulmánya szerint Iránban mindössze 148 példányt tartottak nyilván 2002-ben és például ebből a Gulisztán Nemzeti Parkban 35-40-et. Itt a legfőbb veszélyeztető tényezőt a turisták autói jelentették.[4] A 2001 és a 2005 közötti kutatások szerint a Nagy-Kaukázus nyugati oldalán már nincsenek leopárdok, és csak keleten található még belőlük néhány példány. A legnagyobb populáció Iránban él.[5] A Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági válság miatt 1992-re meggyengült a korábbi erős védelem. A meg nem művelt területek erősen töredezetté váltak, és mind a leopárdra, mind a zsákmányállataira kíméletlen vadászat várt. A hiányzó alapadatok és a felmérések hiánya miatt nehéz felbecsülni az egyes fajok állományának hanyatlását.[6] 2008-ban a vadon élő perzsa leopárdok létszámát 871–1290 ivarérett egyedre becsülték:[1]
Mivel ennyire ritka fajjá vált, szükséges volt tenyészprogramot indítani a megmentésére. Az alfajok közül elsőként a perzsa leopárdnak indult tenyészprogramja az európai állatkertekben, melynek koordinátora a németországi Münster állatkertje lett. A programban sok európai állatkert vesz részt. Ennek a programnak a keretén belül érkezett azután a Miskolci Állatkertbe egy 2009-ben született nőstény. Európában ebben a program kb. 100 egyedet gondoznak, amelyből egyet Miskolcon nevelnek.[9] A Lisszabonban született nőstényt Tarecának nevezték el.[10] A programban tenyésztett perzsa leopárdok őseit 1955 és 1967 között fogták be az Elburz-hegységben, a Kopet-dagban vagy az Ala-Dagh-hegyekben.[11] Kazahsztánban egy leopárdot találtak 2000-ben Jambil környékén.[12] 2007 és 2015 között két egyedet lőttek le az ország nyugati részén fekvő Mangystauban. 2018 szeptembere és decembere között a Ustyurt Vadrezervátum területén kameracsapdák felvettek egy perzsa leopárdot, amelyik egy sziklán tartózkodott.[13] ÉlőhelyeMint minden leopárd, a perzsa leopárd is nagyon jól alkalmazkodik a különféle környezetekhez. Megtalálható erdőkben, füves sztyeppéken, folyópartokon, félsivatagokban, habár legnagyobb populációja az Elburz lábainál elterülő füves sztyeppén él. Eredetileg mindenütt megtalálható volt Iránban, kivéve a nyílt síkságokat és az intenzíven művelt területeket.[11] Kerüli a hosszan hóval fedett helyeket, és a városok környékét.[14] A Nagy-Kaukázusban 600–3800 m magasan él. Megtalálja helyét a sziklás lejtőkön, a hegyi sztyeppéken, és a Kis-Kaukázus és Irán ritkás fenyveseiben.[5] A teljes ökorégióban csak kisebb, töredezett populációi maradtak. Mindenütt kicsi a lakható területek, és inkább a határvidékeken él. A többi népesség az iráni magnépességtől függ.[15] MegjelenéseA perzsa leopárd testhossza meghaladja a két métert; Iránban több tartomány adatai alapján átlagos testhossza 259 cm. Egy észak-iráni fiatal hím 64 kg-os volt.[16] Tömege 30–90 kg körül mozog.[17] A legnagyobb ismert koponya hossza 288 mm. Bundája tömött, világos sárgás, sötétebb és nagyobb barna pöttyökkel, a pöttyök a fej felé haladva kisebbedhetnek, és a hasi tájékon a leghaloványabbak. Iránban találtak nagyon világos és sötét egyedeket is.[7] TáplálkozásaTermészetes élőhelyének csúcsragadozója, elsősorban közepes termetű patásokat zsákmányol, de nem veti meg a kis testű emlősöket és a madarakat sem. Szívesen fogyasztja a golyvás gazellát, bezoárkecskét, a gímszarvast, az őzet, a indiai tarajossült, a pocoknyulakat és a vaddisznót, a lakott területek közelében a juhokat, a kecskéket és a kutyákat.[11][18][19] Az észak-iráni Gulisztán Nemzeti Parkban főként vadjuh és vaddisznó a zsákmány, de gyaníthatóan gyakori zsákmány még a vadkecske is.[20] Délkelet-Örményországban bezoárkecske, vaddisznó, őz és hystrix a fő tápláléka.[21] Iránban előfordulása a vadkecskét és a vadjuhot követi, de kisebb fajok fogyasztása is sejthető. Feljegyezték, hogy onagerre támadt.[22] Zsákmányát elejtés után néha egy magasabb fa villás ágára viszi fel, hogy megmentse más húsevőktől, madaraktól. Nagyon erőteljes állat, megfigyeltek már olyan leopárdot is, amely 6 méter magasságba helyezte el zsákmányát és olyat is, ami egy kifejlett kossal felugrott egy 3 méter magas sziklapárkányra. Az orvvadászat és élőhelyének drasztikus csökkenése miatt, állománya veszélyeztetetté vált, és ebben közrejátszik, hogy élőhelyén gyakoriak a háborús konfliktusok. Fenyegetések A perzsa leopárdot a következők veszélyeztetik: a faj és zsákmányállatainak orvvadászata, a határzónákban történő csapatmozgatások és hadműveletek, élőhelyének zsugorodása az erdőirtás, a tüzek, a mezőgazdaság terjedése és az infrastruktúra bővítése.[15] Iránban mind az orvvadászat, mind az élőhelyének pusztulása erősen veszélyezteti a fennmaradását. A védett területeken kívül nagyon kicsik az esélyei a túlélésre.[23] Az utóbbi években gyakoribbá vált aszály a vadkecskét és a vadjuhot is megtizedelte.[24] A vizsgálatok szerint a 2007-2011 között elpusztult perzsa leopárdok életét 70%-ban az orvvadászat és 18%-ban közlekedési baleset oltotta ki.[25] VédelmeA Panthera pardus szerepel a CITES függelékében. Az iráni természetvédelmi törvény szerint védett. Fogságban2011-ben 112 perzsa leopárd élt fogságban, köztük 48 hím, 50 nőstény, és 5 meghatározatlan nemű, 12 hónaposnál fiatalabb egyed.[26] Mindezek a leopárdok 9 őstől származnak, akit a 20. század második felének elején fogtak be. A beltenyészet külön gondot jelent a fajmegőrzésben részt vevő állatkertekeben. Visszatelepítési tervek2009-ben a Sochi Nemzeti Parkban megalapították a Perzsaleopárd-tenyésztő és Rehabilitáció Központot. Még ebben az évben két hím érkezett Türkmenisztánból és 2011-ben két nőstény Iránból. Utódaikat a Kaukázus Bioszféra Rezervátumba tervezik visszatelepíteni.[27][28] 2012-ben egy pár leopárd érkezett Lisszabonból a központba. 2013 júliusában két kölykük született. Tervezik, hogy miután megtanulták a túlélést a vadonban, szabadon eresztik őket.[29] A kultúrábanA leopárd gyakori volt Perzsiában, és hatott Elő-Ázsia kultúrájára. Iránban sok hely viseli a Palang-Kuh (Leopárd-hegy) nevet.[30] Képek
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
